Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XI. kötet 1906-1907 (Budapest, 1909)

Kantai fc»r. Ítélőtábla. 489 tása előtt merült is fel, nyilván oly költséget képez, a mely a kereset főtárgya mellett csak járuléknak tekintendő, ebből folyóan jelen perben az 1893: XVIII. t.-ez. 181. §-ának első bekezdése szerint felülvizsgálatnak helye nincs, miért is alperes felülvizsgálati kérelmét a hivatkozott törvény 193. §-ának 3-ik bekezdése alapján hivatalból visszautasítani kellett. Pénzbírság nem szabatott ki; ügyvédi járandóság nem állapíttatott meg. (1906 decz. 28. 1906 G. 181. sz. a.) 489. Az 1893: XVIII. t.-cz. 64. §-ának második bekezdése szerint a bíróság valamely tény megállapításánál a bizonyítási teher szabályait és a törvényes vélelmeket figyelmen kívül nem hagyhatja, a miből okszerűen folyik, hogyha << bizonyításra kötelezett peres fél valamely döntő ténykörülményre nézve közokirati bizonyítékkal állott elő. avagy egyedüli bizonyíték gyanánt tanubizonyítást ajánlott föl, azt a bíróság nem mellőzheti. (1907 márcz. 5. 1906 G. 183. szám alatt.) 490. A keresk. törvénynek az általános bírói gyakorlat szerint a nem fix ügyletekre is alkalmazandó 356. §-a 2-ik pontja akként rendelkezik, hogy ha a verő a késedelmes eladó ellen kártérítést köretel, a kártérítés tárgyát piaczi árral biró árúknál az a különbözet képezi, mely a teljesítés helyén és idejekor a szerződési és piaczi ár közt mutatkozik. Tekintve pedig, hogy a szerződés tárgyát képezett fa, mindkét fél egyező előadása szerint, az alperes által a vidrányi állomáson a felperes czimére volt vasútra feladandó s igy a szerződés a fának Vidrányban a felperes czimére való feladásával tényleg teljesíttetett is volna, ellenkező megállapodás hiányában tehát az alperes lakóhelyére is tekintettel, a keresk. törv. 322. §-a nyomán Vidrány tartandó teljesítési helynek; ehez képest a kereseti követelés jogosságának elbírálásánál döntő ténykérdést képez az, hogy Vidrányban mint teljesítési helyen a tűzifának van-e piaczi ára s ha igen. az a teljesítési időben mennyi volt? (1907. febr. 26. 1906. G. 190. sz. a.)