Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XI. kötet 1906-1907 (Budapest, 1909)

Kassai kir. Ítélőtábla. 4^; targv iránti vételnek tekintendő. A peres feleknek előadásából megállapította a kir. törvényszék azt a tényt, hogy a felperes 1500 K-ért eladta az alperesnek a dobóruszkai magtár helyesebben csűrnek az anyagát; úgy azt a tényt, hogy az a felépítmény kőalapon fából épült. E tények alapján pedig helyes a kir. törvényszéknek az a jogi döntése, hogy az alperes által e felépítménynek úgy famint kőanyaga megvásároltnak tekintendő: mert jogszabály az, hogv egy szerves összefüggő egészet képező vagyontárgy eladása esetén az illető vagyontárgynak minden alkotó része eladottnak reendő, harsak ki nem köttetett az eladó által, hogy annak valamely részét visszatartja, illetve el nem adja. Ebben az esetben a kir. törvényszék megállapította tény gyanánt, hogy a felperes az eladásnál a kőanyagot az eladás alól ki nem vette, követ- , kezésképen ily kikötés hiányában a vétel a kőanyagra is kiterjedt és az alperesnek tulajdonává lett. (1907 jan. 15. 1906 G. 145. sz. a.t 484. A felebbezési bíróság tényként megállapította, hogy a felperes azt a :>00 frtot, a melyet szülői utáni öröklési igénye kielégítése fejében testvéreitől kapott, a férjének néhai H. Gy.-nek visszaadás kötelezettségének kikötése mellett átadta, azt néhai H. Gy. ingatlanok szerzésére fordította s halála előtt örököseit annak a felperes részére való kifizetése iránt utasította. Ebből a tényállásból kétségtelenül az a jogi következmény vonandó le. hogy H. Gy. a felperesnek 400 K-val valóban adósa volt s hogv a felperesnek eme követelése H. Gy. bekövetkezett halálával lejárt. Minthogy pedig jogszabály, hogy a hitelező lejárt s valódi köretelésére nézve az adós tulajdonát képező oly készpénzből, a mely a hitelező birtokába jogszerű utón s különös czél vagy rendeltetés kijelölése nélkül jutott, magát önsegély utján kielégítheti, ha oly körülmények forognak fenn, a melyek az önsegély gyakorlását indoko'dtá g jogossá teszik; minthogy a pernek vitán kivül álló adatai szerint H. Gy. örökösei, a felperesnek mostoha gyermekei, mint ilyenektől tehát a felperes méltán tarthatott abban a tekintetben, hogy követelésének fennállását el nem ismerik, kifizetését megtagadják, sőt érvényesítését is meghiúsíthatják; minthogy ekként nyilvánvaló, hogy a felperesnek az önsegély utján való kielégítéshez jogos indoka volt; a felebbezési bíróság nem sertett jogszabályt, a mikor az I. r. alperes által a felperes-