Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XI. kötet 1906-1907 (Budapest, 1909)

Kassai kir. Ítélőtábla, 479 szerint az alperesnek visszaadási kötelezettséggel 1000 koronát átadott, a per során miben sem változtatta meg, az ügylet jogi minősítésére pedig nem bir befolyással a felperes amaz előadása, hogy ezt az 1000 koronát előbb kölcsönnek, utóbb letétnek nevezte, a kereseti jog megváltoztatása fenn nem forog és ez indokból a kereset el nem utasítható. Ennek folytán a felülvizsgálati kérvényben felhozott, különben helyt nem álló többi panaszok mellőzésével a felebbezési bíróság Ítéletét megváltoztatni, a tárgyalás folytatását és ujabb Ítélet hozatalát elrendelni kellett. (1906 nov. 13. G. 114. sz. a.) 473. A felperes (T. G. lefoglalt követelésének behajtására rendelt ügygondnok) azt panaszolja, hogy a felebbezési bíróság jogszabályt sértett az által, miként a felperes követelésébe az alperesek (T. G. hitelezői és adósai) ellenkövetelését beszámította, előadván, hogy ő a perelt követelésre vonatkozóan korábban szerzett végrehajtási zálogjogot, mintsem azt az alperesek letiltatták és ezért a felperesnek van elsőbbsége arra, hogy magát a T. G. lakbéréből kielégítse, továbbá, hogy a kir. közigazgatási bíróság mellőzvén az alperesek által kívánt beszámítást, ítélt dologgá vált, miként a T. G. lakbére neki, nem pedig az alpereseknek fizettessék ki. Ezek a panaszok mi alappal sem bírnak, mert a jelen esetben felperes a T. G. legfoglalt lakbérkövetelésének behajtására lévén bíróilag felhatalmazva, keresete olybá veendő, mintha azt maga T. G. érvényesítené : minthogy anyagi jogszabály az, hogy a perbe vont adós a felperes követelésébe igazolt ellenkövetelését beszámíthatja, s az alperes községeknek ez a beszámítási joga még a felperes által eszközölt letiltást megelőzően akkor keletkezett, a mikor T. G. az alperes községek pénztárából járandóságát felülhaladó összegeket vett fel, az alispán ama ténye pedig, hogy felügyeleti hatásköréből folyóan a T. G. részére megállapított járandóságot az alperes községek javára letiltotta, mint biztosítási intézkedés az alperes községek beszámítási jogát legkevésbbé sem érintette ; minthogy továbbá a kir. közigazgatási birúság 3094/1903. számú ítéletének tárgyát csak az képezte, hogy T. G. volt körjegyzőnek hivatalától történt felfüggesztésének tartama alatt évi 240 korona lakpénzéhez mennyiben van igénye, de az, hogy T. G. hitelezői közül ez a járandóság melyiknek fizettessék ki,