Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XI. kötet 1906-1907 (Budapest, 1909)

Kassai hir. Ítélőtáblául A kir. Ítélőtábla: Az alperes felülvizsgálati kérvényében azt panaszolja, hogy a kir. törvényszék anyagi jogszabály figyelmen kivül hagyásával állapította meg a felperesi kereseti követelés jogalapját, mert anyagi jogszabály az, hogy az ügyvéd csak oly munkáért követelhet díjazást, a melyet ügyfele javára hasznosan és kellő szaktudással végzett; a kir. törvényszék azonban kimondotta, hogy a felperes jogelőde dr. Z. D. ügyvéd, mint az alperes meghatalmazottja, az alperesnek G. E. elleni követelése behajtásánál az alperesnek kárt okozott vétkes gondatlansággal járt el; ennek folyománya pedig az, hogy a felperest e munkáért díjazás .nem illeti, kereseti követelése a jogalapot nélkülözi, kérte ezért a kir. törvényszék ítéletének a kereseti követelésre vonatkozó részét megváltoztatni s a felperest keresetével jogalap hiányából elutasítani. Míg a felperes felülvizsgálati kérvényében azt panaszolja, hogy a kir. törvényszék az 1874: XXXIV. törvényczikkely szabályai ellenére határozott, a mikor kimondotta, hogy a felperes jogelőde dr. Z. D. ügyvéd megtéríteni tartozik az alperesnek G. E. végrehajtási tömegéből kielégítést nem nyert követelését és ez alapon helyt adott az alperes viszonkeresetének, illetve beszámítási kifogásnak kérte az alperest viszonkeresetével, illetve beszámítási kérelmével feltétlenül elutasítani. A peres felek panaszai kölcsönös vonatkozásban állanak egymással és e panaszok közül a kir. Ítélőtábla a felperes felülvizsgálati panaszát találta alaposnak, ellenben az alperes panaszát elutasítandónak. Mert a kir. törvényszék Ítéleti ténymegállapítása szerint való az, hogy dr. Z. D. ügyvéd, mint az alperes meghatalmazottja az alperesnek G. E. elleni váltóperében az eperjesi kir. törvényszéknek 1209/900. számú biztosítási végrehajtást rendelő végzése alapján G. E.-nek ingatlan jutalékára csak 1900. évi április hó 21. napján eszközölt ki zálogjogi előjegyzést; úgy való az is, hogy a biztosítási végrehajtást elrendelő fenti végzés már előzően jelesül 1900. évi márczius hó 6-ik napján érkezett a megkeresett eperjesi kir. törvényszék, mint telekkönyvi hatósághoz, az azonban 1900. évi 1241. tk. számú végzésével a zálogjog előjegyzését abból az okból, hogy G. E. az eperjesi 1569. számú telekjegyzőkönyvben kiskoruként van feltüntetve — megtagadta s e végzés dr. Z. D. ügyvédnek 1901. évi április hó 19-én kézbesíttetett és ő az ellen jogorvoslattal ^nem élt, hanem a helyett azonossági bizonylat csatolása mellett ugyanannál a telekkönyvi hatóságnál kieszközölte a polgári bíróság