Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XI. kötet 1906-1907 (Budapest, 1909)

Budapesti kir. ítélőtábla. 149 elébe terjesztett kérdőív kitöltésére szólütatik fel, csak a kérdőpontokra adott feleletek valóságáért felelős. A felperes továbbá azt vitatja, hogy a kötvényfeltételek 15. §-a alapján keresetének helyt kellett adni. De ez az érvelése sem áll meg; a 15-ik szakasz vonatkozó rendelkezése igy szól; «ha a biztosított a biztosítási okmányban különös feltételképen kikötött elővigyázati rendszabályok valamelyikét nem foganatosította, vagy bármely különös feltételt nem teljesített, akkor a biztosított minden kártérítési igénye elenyészik s pedig az illető káreset által érdekelve lévő összes biztosításokra nézve és a biztosítási díjak a társaság javára esnek.» A felperes tehát maga sem kötötte ki azt, hogy ő a szerződéstől egyoldalúan elállhasson s kártérítést követelhessen, ha a biztosított valamely elővigyázati rendszabály ellen vét és a visszalépési jog a 15. §. alapján következtetés útján sem állapitható meg, mert a biztosítottnak mindenkor módjában áll a netán fenforgó szerződésellenes állapotot megszüntetni, jelesül a dohányzási tilalomnak hatályt szerezni és nyitott mécsek helyett zárt lámpákat alkalmazni. De ha a 15. §. akkép értelmeztetnék is, mint azt a felperes értelmezi, mindenkép helyes a felebbezési bíróságnak az a jogi álláspontja, hogy azokon az eseteken kívül, a melyekben a magánjog általános elvei szerint, a szerződés érvénytelen, megtámadható vagy megszűnik, a biztosítási ügylet, csak a kereskedelmi törvény Il-ik részének hetedik czímében tüzetesen felsorolt okokból válik hatálytalanná. Már pedig a K, T. 485. §-ának világos rendelkezése szerint a visszatérő időszakokban fizetendő díj ellenében vállalt kárbiztosítás nem bármely kötvényfeltételnek a biztosított részéről való megszegése, hanem csak a leglényegesebb kötelezettség teljesítésének, a díjfizetésnek elmulasztása miatt szűnik meg. Ezzel szemben a biztosítottra nézve hátrányosabb kötvényfeltételnek kötelező erőt tulajdonítani nem lehet, mert a 472. §. biztosítási ügyleteknél a törvényben nem szabályozott kérdésekre szorítja a felek szerződési szabadságát. De nincs is oly általános magánjogi szabály, mely szerint a tartós jogviszonyt létesítő szerződéstől az egyik fél egyoldalúan visszaléphetne, ha a másik fél bármely kikötésnek eleget nem tesz. Végül a K. T. 490. §-ára alapított panasz sem érdemel figyelmet, mert ez a szakasz az ezúttal fenn nem forgó esetről intézkedik, mikor a biztosított épületben, vagy ennek rendeltetésében történik változás és mert a 486. §. rendelkezésre a 490. §-ban