Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XI. kötet 1906-1907 (Budapest, 1909)

Budapesti kir. Ítélőtábla. 117 a sérülések nem az árú természeti minőségével járó törékenységnek tulajdonítandók. Amíg tehát egyfelől az Ítéletben benne foglaltatik az alperes által abból hiányzónak állított az a megállapítás, hogy a kérdéses bútorok a rajtuk észlelt sérülések szempontjából törékenyeknek nem tekinthetők; addig másfelől ennek a megállapításnak s a bíróság erre vonatkozó meggyőződésének indoka is ki van fejtve, az ekkép indokolt megállapítás pedig a S. E. T. 64. §-ában foglalt szabályoknak megfelel. Az alperes továbbá azt fejtegeti, hogy a sérüléseknek az átrakás után történt bekövetkezése még nem bizonyítja azt, hogy a vasút közegei az átrakás körül gondatlanul jártak el. Ennek az érvelésnek azonban súlya nincs. Mert az átrakás után bekövetkezett megsérülése a bútoroknak semmikép sem hozható oki összefüggésbe a feladó által Drezdában teljesített berakással. A dolog ily állásában pedig a vasút felelőssége, tekintet nélkül az átrakás utáni hibára, már a berni egyezmény 30-ik czikke alapján megáll, mert a 31-ik czikkben felsorolt különös mentességi okok egyike sem forog fenn. E részben ugyanis alperes tévesen utal a 31-ik czikk 4. pontjára, mert a megállapított tényállás mellett az idézett pontban említett vélelem kizárva lévén, alpesest az e vélelem fenforgásához fűzött mentesség sem illetheti. 61. A vasút felelőssége a feladott állatokra vonatkozó marhajárlatok felcserélése s a fuvarlevélhez tévesen történt hozzáfűzése következtében felmerült kárért. Tanuk érdekeltsége. — Új előadás kizárása. (1907 február 21. 1906 II. G. 195. sz. a.) A kir. Ítélőtábla: A felebbezési bíróság Ítélete, az annak alapjául szolgáló tárgyalási jegyzőkönyvek és ezek mellékletei nem igazolják, hogy felperes statistikai adatokat terjesztett elő, okiratokat mutatott be, szakértőket kért kihallgatni és a magyar kir. kereskedelemügyi ministerium megkeresését is kérte annak bizonyítása végett, hogy élő állatok feladásánál a magyar államvasutak állomásai azt a gyakorlatot követik, hogy a fuvarlevelet a vasúti közeg, a marhajárlatokat pedig az állatorvos kapja kezéhez, és az állatorvos az állatok megvizsgálása után a marhajárlatokat a