Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XI. kötet 1906-1907 (Budapest, 1909)

Budapesti kir. ítélőtábla. 105 részvénytársaság tárházában őriztettek és a nevezett részvénytár­saság által adattak fel a katonai élelmezési raktár czimére, a felperes csak utólag vezettette a neki visszaadott fuvarlevelekre és azoknak visszamutatása a három hónap eltelte után történt. A felperes szállító czég tehát a polgári díjszabás magasabb és a katonai díjszabás alacsonyabb tételei közötti különbözetnek visszatérítésére vonatkozó feltételeknek annyiban nem tett eleget, amenyiben a tárház bizonyítványát elkésetten mutatta be. A B/F) alatti levélnek azonban más értelmet tulajdonítani nem lehet, mint azt, hogy a vasút igazgatósága a fennforgó esetben sem e késedelemnek, sem annak a körülménynek, hogy a fuvarleveleken nem a tárház szerepelt feladóként, jelentőséget tulajdonítani nem kivánt, hanem igazoltnak vette azt. hogy a szállítmányokat a tárház adta fel és a vonatkozó bizonyítvány elkésett bemutatása miatt a felperes igényét elutasíthatónak nem találta. A felebbezési bíróság az igazgatóságnak ezt a kijelentését a fuvaroztatókkal való egyenlő elbánás elvébe ütközőnek s ez okból hatálytalannak tekintette. E jogi felfogás téves. Az a jogelv ugyanis, melyre .a törvényszék utal, a nemzetközi fuvarozást sza­bályozó és az 1892. évi XXV. törvényczikkbe felvett berni egyez­mény 11. szakaszában a következő szavakkal nyer tételes kifeje­zést : «Minden oly magánegyezség, melyben egy vagy több feladó­nak a díjszabásokkal szemben díjmérséklés biztosíttatnék, tiltva van és semmis.» Az ekkép szövegezett szabály a belföldi forga­lomban is irányadó. (A berni egyezményhez tartozó 1891. évi október 14r-én felvett, az egyezmény kiegészítő részét képező jegyzőkönyv.) Az idézett törvényhely tehát nyilván csak azt jelenti, hogy a fuvarozási ügyletek lebonyolítása előtt a szerződés kötésekor vagy azt megelőzőleg egyes feleknek külön előnyt biztosítani nem sza­bad, de nem zárja ki azt, hogy oly esetben, midőn valamely kellően kihirdetett és bárki által igénybe vehető kedvezmény fel­tételei tényleg fennforognak, a vasút a feltétel igazolására meg­kívánt valamely alakszerűségtől utólag el ne tekinthessen, illetve az elkésetten szolgáltatott bizonyítékot utólag ne fogadhassa el, úgy mintha az kellő időben és módon terjesztetett volna elő. A felperes tehát keresetével nem utasítható el sem azon az ala­pon, hogy a fuvarleveleken, melyekkel az árúk a Podgorze-Pla­szowi élelmezési raktárba szállíttattak, a debreczeni tárház tulaj­donosától különböző személy volt feladóként megnevezve, sem

Next

/
Thumbnails
Contents