Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XI. kötet 1906-1907 (Budapest, 1909)

102 Budapesti kir. Ítélőtábla. fentemlített korábbi feloldó határozata szerint döntőkül tekintettek, mert ebből nem tűnik ki, hogy a főelárusitó és alperes közti viszony a maga egészében miben állott. Különösen nem tűnik ki, hogy a főelárusitó az alperessel szemben mennyiben szerepelt megbizottként és mennyiben önálló kereskedőként, hogy a főelárúsító egyenlege időről-időre, és különösen a keresetben említett sorsjegyek kihúzása idejében alperessel szemben mily összegű tartozást vagy követelést tüntetett fel, hogy a tartozási vagy követelési egyenleg oly módon állott-e elő, hogy alperes a főelárusítónak valamely czélra vagy valamely rendeltetéssel készpénzt bocsátott rendelkezésére, vagy pedig e nélkül oly módon, hogy alperes és a főelárúsító a köztük fennálló üzleti összeköttetés alapján tartozásban vagy követelésben maradtak. Nen tűnik ki a felebbezési bíróság megállapításából az sem, hogy mennyi cautiója volt a főelárusítónak, mily rendeltetése volt a cautiójának, és a főelárusitó tartozás-egyenlege a cautiója tekintetbe vételével vagy a nélkül állt-e fenn. E körülmények megállapítása pedig szükséges annak eldöntése végett, hogy a főelárusitó tartozás-egyenlege általában és különösen a keresetben említett sorsjegyek kihúzása idejében oly tartozás volt-e, a mely a nyerő sorsjegyek beváltása végett a főelárusítónak adott vagy nála hagyott előleg tekintete alá tartozik. Az egyenleg természetére és czéljára vonatkozólag felperes a csatlakozási kérelemben arra is hivatkozott, hogy a o/F) a. levélgyüjtemény szerint alperes a főelárusitót többször felhívta, hogy a terhére mutatkozó egyenleg összegét még a következő osztály sorsjegyeinek beküldése előtt fizesse ki. Ilyenek a 3/F) a. 45. sz. távirat és 46. 'sz. levél, a felebbezési bíróság azonban a 3/F) a. levélgyüjtemény egyes leveleit nem mérlegelte. E körülmények megállapítása pedig nem szükséges a korábbi feloldó határozatban említett ama kérdés eldönthetése végett, hogy a főelárúsító az alperes által fizetés végett kijelölt oly harmadik személy-e, a ki a nyerő sorsjegyet mint elszámolásra való okiratot köteles kezelni. Kiderítendő volt a kir. Ítélőtáblai korábbi feloldó határozat szerint az is, hogy való-e alperesnek az az előadása, hogy a nyerő sorsjegyek elzálogosítása szokásos üzlet, és hogy alperes tudott erről és az elzálogosított sorsjegyeket ki nem szokta fizetni. E kérdésben a korábbi feloldó határozat hozatala után felperes változtatta meg álláspontját, előadván, hogy nem kívánja az általános szokást bizonyítani, hanem csak azt, hogy alperes