Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XI. kötet 1906-1907 (Budapest, 1909)

Budapesti kír. Ítélőtábla. 53 legyen a szolgálati viszonyt egy évi tartam után felbontani, és másrészről erre az esetre felperesnek három havi felmondási idő biztosíttassék. Minthogy a felek a szolgálati év kezdőpontját kifejezetten nem állapították meg. ennélfogva alperes czég joggal számíthatta, a felmondás időpontja szempontjából a szolgálati évet attól az időponttól, a mikor felperes a szorosan vett üzletvezetői teendőket megkezdte, és a mikortól kezdve rendszeres havonkinti illetményeit felvette. Ezzel az eljárással alperes czég nem sértette a felperes jogos érdekét, mert felperes részére az így számított felmondás mellett is biztosítva maradt a három havi felmondási idő, önkényt értetvén, hogy a felmondási idő véghatárideje nem június 27-en, hanem június végén telt le. C szerint alperes czég felmondása 1904 június végere hatályos lévén, a felebbezési biróság jogszabálysértéssel kötelezte alpereseket az 1904 július és augusztus havára vonatkozó illetmények fizetésére. 31. A vételár váltó adásával a váltó lejártáig hitelezettnek tekintendő; kamat ez időpontig csak kikötés esetében jár. A kamat kikötés hiányában nem tőkésíthető. (1906 szeptember 6. II. G. 76. sz. a.) A kir. ítélőtábla: A felebbezési biróság Ítéletében megállapított s e részben meg nem támadott tényállásból az tűnik ki, hogy alperes 1898. év szeptember 10-én nem Mármarosmegyéből szállítandó kincstári, hanem Szolnokon elraktározott privát fát adott el a felperesnek, hogy felperes e fának átvételekor annak vételárára két darab 12,000 fortos váltót adott az alperesnek, s hogy alperes e fának vételára után a váltók lejáratáig számított kamat tejében vonta le felperes pénzéből azt a 451 kor. 70 f.-t, melyet felperes a tőkésített kamattal együtt keresetében visszakövetel. Helyes ugyan alperesnek az a felülvizsgálati érvelése, hogy váltók adása a vételárra még nem tekinthető a vételár kiegyenlítésének, mert az rendszerint csak arra az esetre és akkor jelent fizetést, ha és a mikor a váltót adó fél a váltót kifizeti : ez a körülmény azonban a per mostani állásában ép oly kevéssé döntő, mint alperesnek a K. T. 345. és 283. §-ra alapított azon