Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XI. kötet 1906-1907 (Budapest, 1909)

Budapesti kir. ítélőtábla. 11 ennélfogva csak az vizsgálható, hogy a felhozott panaszok a megtámadott ítélet feloldását eredményezhetik-e'/' Ezt a kérdést igenlően kellett eldönteni. Habár anyagi jogszabály megsértésére nincs is e felülvizsgálat alapítva, de mert jogszabályok alkalmazása tekintetében a felülvizsgálati bíróság a S. E. T. 203. §. értelmében a felek által felhozottakhoz kötve nincs, a kir. Ítélőtábla elsősorban abból indult ki, hogy a felebbezési bíróságnak az első bíróság ítélete indokainak elfogadásával tett az a kijelentése, hogy az adóviselés szempontjából is közömbös az a kérdés, hogy az alperesek jogelődje illetve alperesek birtokba léptek-e ? vagy pedig az eladók hibájából birtokba nem léphettek, anyagi jogszabályt sért. mert nemcsak az általános magánjogi elvek értelmében függ attól a teherviselési kötelezettség, hogy az elidegenítés tárgyául szolgáló ingatlan hasznai a birtokba vétellel a vevőre átszállottak-e ? de a jelen esetben a szerződés egyenesen akként szabályozza ezt a kérdést, hogy az adóviselést a birtokba lépést követő év első napjától hárítja a vevőkre. Ezt előre bocsátva a felülvizsgálati kérelemnek helyt kellett adni, mert a felebbezési bíróság Ítélete sérti a S. E. T. 64. §-ában lefektetett eljárási jogszabályokat is, és ekként a benne az alább kifejtendők szerint részben hatellenesen is megállapított tényállás sikerrel megtámadható. Ugyanis a felebbezési bíróság az elsőbiróság Ítéletében foglaltak elfogadásával, tényként állapította meg, hogy a vevő birtokba lépett. Ezt a megállapítását a már felhívott szerződésre alapítja, ámde a szerződés e tartalma, az ellenkező bizonyítást egyáltalán nem zárja ki. A védekező alperesek pedig bizonyítani kívánták, hogy az eladók hibája miatt a vevő, illetve ennek jogutódai birtokba nem léphettek. A felebbezési bíróság azonban ettől a bizonyítástól alpereseket elzárta, az első bíróság ítéletéből átvett azzal az indokolással, hogy az 1895. évi június hó 3-ról kelt levél, mely a beszerzett rendes periratokból XV. jel alatt mellékeltetett, és az ugyanott LXIV. jel alatt fekvő jegyzőkönyvben foglalt nyilatkozat megczáfolnák, hogy alperesek az ingatlant birtokba nem vették. Ámde az e ténymegállapítás és ebből folyóan a felajánlott bizonyítás mellőzése iratellenes és ekként sikerrel meg is támadható, mert a felhívott levélben a vevő éppen a birtokba adást kéri, tehát annak már megtörténtét nem ismeri el, a LXIV. jelű jegyzőkönyvbe vett nyilatkozat pedig csak annyit tartalmaz, hogy a rendes per megindításáig a vevő nem volt birtokban, s