Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. XI. kötet 1906-1907 (Budapest, 1909)

Budapesti kir. ítélőtábla. 11 ben foglaltak szerint a pénztár az ezen törvényekben biztosi totí segélyeket kiszolgáltatni, illetőleg a munkaadónak e czímen felszámitható költségeit megtéríteni csak akkor köteles, ha a pénztári tag, illetve munkaadó az ezen törvények szerint elóirt, illetve elvállalt kötelezettségeit es pedig, a munkaadó úgy a munkás, illetőleg gazdasági cseléddel mint a pénztárral szemben is teljesiti. Ily kötelezettsége a munkaadónak az 1900 : XVI. t.-ez. 8. §-a szerint a minden egyes szolgálatában álló gazdasági cseléd utáni évi 120 fillérnek a pénztárba való befizetése, mely összeg a földmivelésügyi magy. kir. miniszter által 1900. évben 15102. sz. alatt kibocsátott rendelet 18. §-a értelmében minden év április l-ig előre, illetőleg az 1904. évi 22169 számú miniszteri rendelet 3. pontja szerint legalább is a balesetet 30 nappal megelőzően lefizetendő, ugyan-e rendelet világosan kijelentvén, hogy később fizetés esetén a pénztár felelőssége megszűnik. Minthogy pedig a megállapított tényállás szerint felperes szolgálatában állott elhalt H. A. gazdasági munkás után járó 120 fillér hozzájárulási dijat a kiszabott határidő alatt be nem fizette, hanem az tőle utólag, a baleset után, november hó folyamán hajtatott be, felperes késedelme nyilvánvaló s így az általa a baleset folytán elhalt cseléd családja részére kifizetni kötelezett összeg megtérítését alperestől nem követelheti. Nem áll meg felperesnek az a kifogása, hogy a fent említett rendelet csak az önkéntes biztosítási díjak befizetésének elmulasztásából előálló következményekre vonatkozik, mert ez a rendelet tartalmából ki nem tűnik, de nem lehet a pénztár feltétlen fizetési kötelezettségére abból a körülményből sem következtetni, hogy az említett járulék be nem fizetés esetén, közadók módjára hajtatik be, mert az 1902 : XIV. t.-ez. 21. §-a a befizetés elmulasztásából eredő károkért a gazdasági cseléd, illetve jogutódaival szemben a munkaadót tevén felelőssé, a nélkül, hogy utóbbit erre az esetre a hozzájárulás megfizetése alól felmentené, s igy kétségtelen, hogy ennek utólagos behajtása sem nyújthat alapot a munkaadónak a mulasztás következményei alól leendő felmentésére. Nem szolgálhat a megtérítés alapjául a hozzájárulási dij utólagos behajtása már azért sem, mert a járulék a fentiek szerint, mint törvény szerint minden munkaadót egyedül terhelő, a cselédre át nem hántható s közadók módjára behajtható hozzájárulás, előzetesen lévén befizetendő, a pénztárt ez alapon, de az addig viselt kocz-