Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. X. kötet 1905-1906 (Budapest, 1907)

Rendszeres tárgymutató. LXXXIII b) A házastársak egymás közti jogviszonya. (Házassági vagyonjog.) a) A hozomány. Hozomány az a vagyonrész, amelyet a házassággal járó terhek megkönnyítésére a férj kezére adnak. M. 545. 487. Hozomány csak az, a mi a férjnek a házassági közös együttélés terheinek a könnyítése czéljából adatik át. Sz. 746. 670. Ha a hozományt harmadik személy adja vagy igéri, ebben benn foglaltatik az a rendelkezés, hogy a hozomány állaga a nőé legyen. B. 178. 193. A házasság tartama alatt e vagyonrész haszonélvezete a férjet illeti. M. 545. 487. A nőnek a hozományi tárgyak visszakövetelése iránt indított keresete mindaddig, a míg a házasság felbontva nincs, időelőtti. M. 545. 487. Harmadik személy részéről adott vagy igért hozomány visszafizetése kérdésében a nő életében a kereseti jog csakis a nőt illeti. B. 178. 193. Hozomány és külön női vagyon. Sz. 746. 669. p) Hilbér. Ha a viszonhitbér rendelése harmadik személytől származik, érvényessége nem függ attól, hogy okiratba foglaltassék. Gy. 399. 341. 7) Közszerzemény és a házastárs külön vagyona. L. Igényper a. is. A férjnek mint főszerzőnek rendelkezési jogát az a körülmény, hogy a házas együttélés később, a közös szerzés után félbeszakíttatott, nem korlátolhatja, még akkor sem, ha nem a nő, hanem a férj távozott a közös lakásból. D. 353. 303. A közszerzemény megosztásának módozataira vonatkozó jogszabályok a férjnek a házasság tartama alatt fennálló rendelkezési jogát nem korlátolják, sőt nem is érintik. D. 353. 304. A íérj, rendelkezési jogánál fogva az ingók kiadását feltétlenül, tehát abban az esetben is követelheti, ha azok nem az ő kizárólagos tulajdonai, hanem közszerzeményi tárgyak. D. 353. 303. A nő vagyona felett a házasság tartama alatt is korlátlanul rendelkezik és azt bárkitől, tehát házastársától is visszakövetelheti. B. 112. 157. Az átvett külön vagyon értékéért a férj feltétlenül felelős. B. 112. 157. f*