Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. X. kötet 1905-1906 (Budapest, 1907)

Marosvásárhelyi ktr. ítélőtábla. 469 dás miatt a szerződéses lakás czélra egészben véve használhatatlan. E mellett az előfeltétel mellett a bérlő a bérlettől visszalépni, tehát a bérletet megszüntetni feltétlenül, tehát arra való tekintet nélkül jogosult, hogy a bérlemény használhatatlan minősége^ a bérbeadó hibájából vagy véletlenöl következett-e be? Mégis azonban csak akkor, ha a szerződéses czélra való használhatatlanság nem a bérlő hibájából keletkezett; a mi magától értető dolog, de kitűnik az 1118. §-ból is, mely szerint a bérlő részéről való ártalmas használat esetén a felbontási jog egyedül a bérbeadót illeti meg. Úgy hogy tehát ebben az esetben, midőn meg van állapítva, hogy a bérlemény lakás czéljára egészben véve alkalmatlan, s meg van állapitva az is, hogy ez a használhatósági hiány nem a bérbeadó hibájából keletkezett, az 1117. §. szerint a bérbeadóval szemben még az az ügydöntő, hogy a hiányosság véletlenül származott, mely esetben a felperes keresete helyt áll, a bérlővel szemben ügydöntő pedig egyedül az, hogy e hiány az ő vagy vele egy tekintet alá eső albérlője hibájából állott elő; mely esetben felperest a felbontási jog nem illeti meg. A felebbezési bíróság ítéletében kijelenti ugyan, hogy a bérlemény elpoloskásodás miatt egészben használhatatlansága a felperes személyét érintő szerencsétlenség, mely az Optkv. 1107. §-a szerint az ő terhére esik. Ez azonban nem ténymegállapítás, hanem a mint fentebb kifejtve van, helytelen minősítés alapján történt jogi döntés s a mennyiben némileg ténymegállapítást látszanék is magában foglalni: a megállapításnak alapja az ítéletben az 1893: XVIII. t. c. 64 §-ának megfelelően előadva nincs; s ennélfogva felülvizsgálati döntésre nem alkalmas. Abban az irányban pedig, melyre a perben hivatkozás van, hogy a hiány felperes hibájából állott volna elő: a felebbezési bíróság Ítélete még az előbbihez hasonló kijelentést sem tartalmaz; ebben az irányban ugyanis csak az van a felebbezési bíróság ítéletében megállapítva, hogy felperesnek előbbi lakása poloskás nem volt s az onnan a kereseti bérleménybe hozott bútorai sem voltak poloskásak. A mi azonban nyilván nem a szükséges ténymegállapítás, hanem legfeljebb a megállapításra esetleg a ténymegállapításra hivatott bíróság által alapul vehető adat. Minthogy pedig a tényállás jelzett irányú hiányai a felülvizsgálati eljárásban nem pótolhatók: a felebbezési bíróság Ítéletére az 1893 : XVIII. t.-cz. 204. §-át kellett alkalmazni.