Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. X. kötet 1905-1906 (Budapest, 1907)

440 Kolozsvári kir. Ítélőtábla. 15-től kezdve, vagyis oly időben, a midőn felperes férjétől különválva élt, de még bíróilag elválva nem volt, házasságon kívüli együttélés létesült, felperes összes ingó vagyonát R. M.-hez vitte, a mezőgazdaságot közösen folytatták, szóval az 1896. évi július hó 19-én bekövetkezett törvényes házasságra lépésig is mint férj és feleség éltek. Minthogy pedig a megállapított eme tényállásból a felebbezési bíróság helyesen vonta le azt a jogi következtetést, hogy a «Dienslvertrag» — czimű okiratban foglalt jogügylet valódi czélja a házasságon kívüli együttélésre irányult, habár a szóban forgó szerződés szerint az alperesek jogelőde az évi 288 koronát a gazdasszony! teendők ellenértéke fejében igérte az okirat szerint. Minthogy ez a viszony a jó erkölcsbe ütközik, a felebbezési bíróság nem sértett anyagi jogszabályt az által, hogy felperest keresetével elutasította, mert a felebbezési bíróság helyesen vont következtetést arra, hogy a feleknek akarata voltakép nem gazdasszonyi szerződésre irányult, hanem a közös gazdálkodás mellett a házassághoz hasonló társasviszonyra szövetkeztek. Ez a viszony tehát a kereseti követeléssel okozati összefüggésben van s így az ált. ptkv. 878. §-a értelmében érvényes szerződés nem keletkezett. (1906 márcz. 19. G. 22. sz. a.) 508. Az 1893. évi XXVI. t.-cz. végrehajtása tárgyában kiadott 10,000/1894. sz. vallás- és közoktatásügyi ministeri rendelet 15. §-a értelmében a jogérvényesen megállapított tanítói illetményeknek kellő időben ki nem szolgáltatása esetében a hátralékos illetmények közigazgatási úton hajtatnak be, a mely rendelkezésnél fogva kétségtelen, hogy a tanító és az iskoláfentartó közötti szerződéses viszonyból származó kérdések csak abban az esetben tartoznak a kir. bíróságok hatáskörébe, a mennyiben vitás jogkérdések képezik eldöntés tárgyát. Jelen esetben azonban peres felek között vitás jogkérdés nincs; felperes illetménye jogérvényesen megvan állapítva; a követelés jogossága és annak összege tehát vita tárgyát nem képezheti. Jelen esetben kizárólag a jogérvényesen megállapított, azonban kellő időben ki nem szolgáltatott tanítói illetmények behajtásáról van szó. Minthogy pedig a hivatkozott miniszteri rendelet értelmében a behajtás a közigazgatási hatóság hatáskörébe tartozik, a mely fórumtól abból az okból, hogy az illetmények behajtása részben még nem sike-