Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. X. kötet 1905-1906 (Budapest, 1907)

Kolozsvári kir. Ítélőtábla. 435 pítani kellett. Arra való figyelemmel pedig, hogy felperes jogelőde a becsatolt jegyzékben foglalt gyógyszereket és gyógytári czikkeket alperesek jogelődének, a kir. tszék Ítéletében foglalt tényállás szerint, kiszolgáltatta és mert a jegyzék szerint a kereseti követelés 678 korona 2 fillér összeget tesz ki, alpereseket ebben s emez összegnek a kereset beadásától számítandó 5 százalék kamatában marasztalni kellett. A kamatok az ált. ptkv. 1335. §-ában foglalt jogszabálynál fogva csak a perindítás napjától kezdve voltak megítélhetők. (1905 szept. 18. G. 114. sz. a.) 500. Bár a bírósági kiküldött mulasztást követett el az által, hogy az 1881: LX. t-cz, 79. §-a első bekezdésében foglalt rendelkezés ellenére alperesi a foganatosított végrehajtásról rendelvény által nem értesítette, — minthogy azonban a bírósági kiküldött eme mulasztása a bekebelezést elrendelő végzésnek alperes részére történt kézbesítése által pótoltatott és ennélfogva alperes a végrehajtásról kellő formában tudomást szerzett és a végrehajtás már jogerőre is emelkedett és minthogy a felebbezési bíróság alperes kötelezettségét a telekkönyvi végzés kézbesítése napjától állapította meg: a kir. ítélőtábla úgy találta, hogy a felebbezési bíróság nem sértett meg anyagi jogszabályt az által, hogy alperest marasztalta és nem vette figyelembe a kir. ítélőtábla alperesnek ama további előterjesztését sem, hogy azért sem marasztalható, mert Sz. Gy. a m. kir. honvédség kötelékéből már évekkel ezelőtt kilépett és pedig nem vette figyelembe abból az okból, mert eltekintve attól, hogy nevezett kilépése bizonyítva nincs — az óvadéki okirat szerint alperesnek Sz. Gy.-val és nejével szemben elvállalt kötelezettsége a házasság tartamára terjed ki és alperes maga sem állítja, hogy a házasság nevezettek között megszűnt volna; sem pedig azt nem bizonyította, hogy az óvadék az 1887. évi 6169. honv. min. elnöki számú rendeletben előirt módon a régrehajtás foganatosítása előtt feloldatott vólria; minélfogva a felülvizsgálati kérelemnek csak annyiban lehetett helyt adni, hogy a 223/1904. V. számú kielégítési végrehajtási jegyzőkönyvből kitűnően a kir. kincstárnak 6000 korona erejéig már előbb szerzett zálogjogára tekintettel, alperes nem a marasztalási összeg megfizetésére, hanem annak csak bírói letétbe helyezésére volt kötelezendő. (1905 deczember 18. G. 148. sz. a.) 28*