Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. X. kötet 1905-1906 (Budapest, 1907)

Kolozsvári kir. ítélőtábla. 431 495. A segéd jogosult a szolgálatot elhagyni, ha nem abban a munkakörben alkalmazták, a melyre felvették. Likőrkészítő segéd felmondási ideje három hó. (1906 május 28. G. 67. sz. a.) A kir. Ítélőtábla: A felebbezési bíróság K. N. és L. M. tanuk vallomásai alapján bizonyítottnak vette, hogy alperes a felperest likőrkészítőnek fogadta fel és M. K. alperes üzletvezetőjének vallomása alapján bizonyítottnak vette, hogy a felperes nem a likőrkészítésnél, tehát nem abban a munkakörben alkalmaztatott, melyre felvették, hanem ügynökösödésre használták és hogy felperes akkor, midőn a szerződés szerinti foglalkoztatását szorgalmazta s ez tőle megtagadtatott, a szolgálatot odahagyta. Nem vitás, hogy alperes bejegyzett kereskedő és hogy felperest állandó alkalmazottjaként vette fel. Az ebből az eljárásból eredő vitás kérdések eldöntésénél tehát a kereskedelmi törvény 1875: XXXVII. t.-cz. 55. §-ából kifolyóan az ipartörvény 1884: XVII. t.-czikk ide vonatkozó rendelkezései alkalmazandók. Felperes likőrkészítőnek vétetett fel, egy két napi ügynökkénti felhasználása után alperestől szerződés szerinti alkalmaztatást kért, ehhez az ipartörvény 89. §-a értelmében joga volt s mert alperes a kérést, megtagadta, felperes jogos okból hagyta el a szolgálatot és alperes olyannak tekintendő, mint a ki felperest a felmondási idő előtt jogos ok nélkül bocsátotta el a szolgálatából. Az ipartörvény 97. §-a rendelkezése szerint az a munkaadó, a ki a szerződést idő előtt egyoldalúan megszünteti, köteles az alkalmazottjának azt az illetményt, melyet ez felmondási határidő alatt élvezett volna, végkielégítésül megadni. Habár téves a felebbezési bíróságnak az a ténybeli megállapítása, hogy K. N. és L. M. vallomásával az is bizonyítva van, hogy felperes felvételekor a három havi felmondási idő határozottan kiköttetett volna, mert e két tanú szerint a felek között a felmondási időről szó sem volt, mégis helyes a felebbezési bíróságnak az a döntése, hogy alperest három hónapi fizetésnek megfelelő összegben marasztalta, mert a felmondási időre nézve felek között egyezség nem jővén létre, az a törvény rendelkezései alapján bírálandó meg s miután a marasztalási összeg nem lehet keve-