Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. X. kötet 1905-1906 (Budapest, 1907)

416 Kassai kir. Ítélőtábla. azt, hogy felperesnek a szenvedett sérüléséből állandó testi fogyatkozása és 50 frtnál nagyobb kára nem származott, a felebbezési bíróság helyesen következtette abból a tényből, miként a felperes e czímen 13 év alatt követeléssel fel nem lépett, e körülményből okszerűen következtette azt is, hogy a mennyiben felperes most szédülésben vagy süketségben szenvedőnek bizonyulna, ezen testi fogyatkozása a 13 év előtt szenvedett sérüléssel okozati összefüggésbe nem hozható. (1906 máj. 29. G. 40. sz. a.) 484. Az okiratnak ama határozatlan kitétele, «hogy ha a kezesek a havi 2 K részletek pontos fizetését elmulasztanák, jogában álland felperesnek ellenök az eljárást megindítani*: a készfizetői kezességet vállalt alperesekre nézve kedvezőbb módon lévén értelmezendő, a felebbezési bíróság anyagi jogszabály sértése nélkül mondta ki az alperesek kezesi kötelezettségét csupán a havi 2 koronás részletekre nézve vállaltnak. A kezességnek ezt a terjedelmét a kir. Ítélőtábla annál is inkább helyesnek fogadta el, mert a felebbezési bíróság ténymegállapítása szerint az alperesek nem tettek oly szóbeli nyilatkozatot, hogy ők a részletfizetés elmulasztása esetén a felperes követelését egyszerre megfizetni vállalkoztak volna. (1906 máj. 29. G. 42. sz. a.) 485. Habár a felebbezési bíróság tényként meg nem állapította oly értelmű megegyezés létrejöttét a peres felek közt, miként alperes a felperestől (Amerikából) érkezett pénzküldeményeket a felperes javára megőrizni tartozott volna s ennélfogva a felperes pénzküldeményei olybá veendők, mintha azokat felperes a rendeltetés megjelölése nélkül küldte volna az alpereshez; mégis tekintettel arra a köztudomású tényre, hogy a munkás emberek saját anyagi helyzetük javítása végett szoktak Amerikába vándorolni és az ott megtakarított keresményüket megőrzés végett szólták rokonaikhoz küldeni, továbbá, hogy felperes a kölcsönkapott 150 K-tól eltekintve az alperesnek nem volt adósa, ezek folytán alperes fel nem tételezhette, miként felperes amerikai keresményét az alperesnek és leányának ajándékozni akarta volna, sőt inkább azt kellett tudnia, hogy felperes a pénzét megőrzés végett küldte hozzá és annak visszaadását fogja annak idején követelni.