Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. X. kötet 1905-1906 (Budapest, 1907)

Budapesti kir. Ítélőtábla. 41 A kir. Ítélőtábla: A felperes követelésével szemben az alperes vasút első sorban azzal védekezett, hogy alkalmazottjai a kereseti küldemény féladása napján, 1904 április 20-án a szolgálatot megtagadták és hogy ennek következtében a forgalom a vasút egész hálózatán hirtelen megszűnt. A tény nem vitás, a felebbezési bíróság azonban az üzletszabály 9. és 75. §§-aira hivatkozva, annak jogi jelentőséget nem tulajdonított, kifejtvén, hogy a vasút cselekvősége kizárólag alkalmazottjai eljárásában jelentkezik, hogy a vasút alkalmazottjaiért feltétlenül felelős és hogy ennélfogva az alkalmazottak ténye vagy mulasztása erőhatalomnak egyáltalán nem tekinthető. Joggal vitatja az alperes, hogy ez a döntés az üzletszabály 9. és 75. §§-ban foglalt anyagi jogszabályok téves értelmezésének folyománya. Az idézett szakaszok a K. T. 398. és 402. §§-aival lényegileg megegyezvén, a felelősség, melyet azok megállapítanak, nemcsak a vasutat, hanem minden más fuvarozót is terheli. A különbség csak az, hogy az üzletszabály rendelkezései feltéllenül kötelezők, míg más fuvarozók a feladókkal a törvénytől eltérő megállapodásra léphetnek. Azonban ily megállapodás hiányában minden más fuvarozó is, ép úgy, mint a vasút, felelős azokért, a kiket az elvállalt fuvarozásnál alkalmaz; és a K. T. 398. §-ában felsorolt eseteket kivéve, felelős minden kárért, mely az átvételtől a kiszolgáltatásig az árúban történik. A K. T. 398. és ezzel egyezőleg az üzletszabály 75. §. által a fuvarozóra rótt szigorú felelősség, abban találja indokát, hogy a fuvarozási ügylet természeténél fogva az árú a fuvarozó birlalatába, őrizetébe és rendelkezése alá kerül. Ez okból felelős a fuvarozó, tekintet nélkül arra, vájjon saját emberei okozták a kárt, vagy harmadik személyek, a kikkel semmiféle összeköttetésben nem áll, vagy oly véletlen eset, mely az erőhatalom fogalma alá nem vonható. A K. T. 402. és az üzletszabály 9. §-ában kifejezett jogszabály azonban nem a receptura elvéből, hanem a fuvarozási ügylet körén túlmenő, sokkal általánosabb jellegű tekintetekből fakad. A fuvarozás ugyanis — s így a vasúti fuvarozás is — a munkabérszerződések egyik faja. Locatio conductio operis. A szolgáltatás, melyre a fuvarozó, ideértve a vasutat is, vállalkozik, a helyváltozás előidézésében áll. Nem tiltja a törvény és a dolog természete sem zárja ki azt, hogy egyéni czég azaz egyes ember is vasúti üzemet gyakoroljon és az annak