Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. X. kötet 1905-1906 (Budapest, 1907)

Budapesti kir. Ítélőtábla. 35 Eljárási szabály megsértéseként pedig azt panaszolják felperesek, hogy a felebbezési bíróság arra a körülményre, hogy a kivágott fa eldőlésének irányát kötelek alkalmazása által lehet szabályozni s ez által a veszélyt el lehet hárítani, a felajánlott szakértői bizonyítást mellőzte, holott ez az ügy eldöntésére lényeges befolyással lett volna. A kir. Ítélőtábla ezeket a panaszokat alaptalanoknak találta. A mi ugyanis első sorban az eljárási szabály megsértését illeti, ez azért nem forog fenn, mert a bíróság a fél által felajánlott bizonyítást nem köteles felvenni s a felebbezési bíróság a S. E. T. 64. §-ának megfelelőleg megindokolta, hogy az említett bizonyítást miért mellőzte, különben pedig a bizonyítani szándékolt körülmény, tekintettel az alább említendő tényállásra, az ügy eldöntésére lényeges befolyást nem gyakorolhatott. Az eljárási szabály megsértése nélkül megállapított tényállás a S. E. T. 197. §-a értelmében a felülvizsgálati eljárásban is irányadó. E tekintetben a felebbezési bíróság az elsőbiróság ítéletét az abban felhozott indokok alapján hagyván helyben, kétségtelen, hogy a felebbezési bíróság az elsőbiróság ítéletének indokolásában foglalt tényállást is magáévá tette. Ezenfelül a felebbezési bíróság tényként állapítja meg azt is, hogy Gz. M. halálát és R. M. megsérülését véletlen baleset idézte elő. Ez utóbbi megállapítás azonban mellőztetett, mert az a kérdés, hogy valamely baleset valakinek vétkes, vagy gondatlan cselekményére, illetve mulasztására vezethető-e vissza, avagy, hogy az véletlen balesetnek tekintendő-e? — nem ténykérdés, hanem jogkérdés, mely a baleset összes ténykörülményeinek egybevetése és azokból vont okszerű következtetés útján döntendő el. A S. E. T. 197. §-a értelmében irányadó tényállásként szolgált tehát az első bíróság által megállapított s a felebbezési bíróság által elfogadott tényállás. Az elsőbiróság pedig tényként megállapította, hogy alperes a kérdéses ía kivágásakor figyelmeztette a közelben dolgozó Gz. M. és R. M. felperest és társaikat, hogy menjenek a helyükről, mert a fa nemsokára esni fog, s hogy ekkor felperesek megnézték a fát s annak a véleményüknek adtak kifejezést, hogy a fa még sokára fog dőlni s nem abba az irányba, a hol nevezettek dolgoztak; megállapíttatott, hogy ez alkalommal a fa gyökerei már ki voltak ásva, tehát csak azok fürészelése volt hátra. Ezenfelül megállapítást nyert, hogy közvetlenül a fa kidőlése előtt a felperesekkel együtt dolgozó M. J. a fát megtekintvén, azt mondta 3*