Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. X. kötet 1905-1906 (Budapest, 1907)

Budapesti kir. Ítélőtábla. 7 kentő hiányban szenved, a megrendelő a kijavítást követelheti, ha pedig ez nem lehetséges vagy aránytalan költséggel járna, a mű visszautasítása mellett a szerződés felbontását vagy azt követelheti, hogy a kikötött vagy kikötés hiányában a szokásos munkadíj aránylagosan leszállíttassék; ha azonban a visszautasítás jogával akar élni, ezt azonnal, a mint a hiányokról meggyőződés volt szerezhető, tartozik megtenni. E jogszabályokra való tekintettel szükséges a ténymegállapítás nemcsak abban az irányban, hogy a mű megfelelő-e, hanem abban az irányban is, hogy a megrendelő elsőrendű alperes kellő időben élt-e a visszautasítás jogával; igenleges esetben szükséges a ténymegállapítás abban az irányban, hogy tényleg fenforognak-e oly körülmények, melyek a visszautasítást jogossá teszik: végre ily körülmények fenn nem forgása vagy a visszautasításnak kellő időben való meg nem történte esetében szükséges ténymegállapítás abban az irányban, hogy volt-e és mily összegű munkadíj ellenértékként kikötve, ily kikötés hiányában a szerződés tárgyát képező műért mily összegű munkadíj szokásos, a felperes által szolgáltatott mű tényleg oly hiányokban szenved-e, melyek a munkadíj aránylagos leszállítását indokolttá teszik, s ily hiányok mily arányú leszállítást tesznek indokolttá. A felebbezési bíróság mindezen körülmények tekintetében a tényállást meg nem állapította, hanem felperest egyedül azon az alapon utasította el, hogy a mű czéljának meg nem felel; már pedig a fent ismertetett jogszabályokra való tekintettel egyedül ez a ténykörülmény a kereset elutasítására jogos indokul nem szolgálhat. 6. A feloldó végzésben elfoglalt jogi álláspont kötelező hatálya. A felebbezési bíróság Ítéletében indokolni köteles, bogy a fél részéről a jegyzőkönyvhöz mellékelni kívánt külön iratot miért nem fogadta el. (1905 november 10. I. G. 271. sz. a.) A kii*. Ítélőtábla: A kir. Ítélőtábla 1904. I. G. 331. számú határozatában már kimondta, hogy a jelen ügy elbírálásánál nem egyedül az a döntő, hogy a felperes által újonnan szállított