Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. IX. kötet 1904-1905 (Budapest, 1906)

480 Kolozsvári kir. ítélőtábla. dályairól s arról, hogy azoknak elhárítása huzamosabb időt veend igénybe, csupán a felperesnek rosszhiszeműsége szüntethetné meg igényének jogosságát, már pedig a felebbezési bíróság nem állapított meg egyetlen egy oly ténykörülményt sem, a melyből felperesnek az ügylet megkötésénél fenforgott rosszhiszeműségére következtetni lehetne s a kir. Ítélőtáblának 586/1903. I. számú Ítélete sem állapított meg rosszhiszeműséget s figyelemmel a per anyagára, inkább alperesről feltehető, hogy a szerződés érvényesítésének akadályait az ügylet létrejöttekor ismerte. Nem vehető figyelembe jelen esetben alperesnek az a kifogása, hogy a kereset beadását megelőző három év előtti időben lejárt kamat iránti kereseti jog az optkv. 1480. §-ában megállapított elévülés következtében elenyészett, s hogy felperes ez alapon elutasítandó. A fennebb kiemelt tényállásnál fogva ugyanis felperes kereseti joga úgy a tőke, mint a kamatra nézve csak a kir. ítélőtáblának 1903 márczius 10-én 586/1903. I. sz. a. kelt ítéletével nyílt meg, felperes a kamatot a tőkének beperesítése előtt nem követelhette s így az elévülési idő csak ezen Ítélet jogerőre emelkedésével vette kezdetét, felperes pedig úgy a tőke, mint a vitatott kamat iránt még ugyanazon évben lépett fel keresettel. Felperesnek a költségek kölcsönös megszüntetése miatti panaszát a kir. Ítélőtábla részben indokoltnak találja, mert a per adatai szerint alperes a felperes kereseti követelésének csak csekély részét ismerte el és ezzel szemben a felperesi követelés az 560 K vételárra valónak bizonyult s mert a perre alperes szolgáltatván okot, a kir. Ítélőtábla a jelen ügyben a S. E. T. 110. §-ának azt a rendelkezését találja alkalmazandónak, mely szerint alperes a részben pernyertes felperesnek aránylagos költséget fizetni tartozik. (1904 augusztus 29. 1904. G. 105.) 542. Annak előrebocsátásával, hogy jogkérdést képez a nnak a megállapítása, hogy a nedves fal festésénél gondatlanság terlteli-e a festőt, ha a fal nedves vagy nem nedves voltát meg nem állapította s a festést eszközölte: a.kir. Ítélőtábla a jelen ügy elbírálásánál abból indult ki, hogy a fal kiszárítása a fővállalkozót terheli, vagyis a jelen esetben alperest terhelte. A kir. törvényszék pedig jogszabálysértés nélkül állapította meg azt, hogy a fal nedves volt, s ennek folyományaként jogszabálysértés nélkül számította a nedvességokozta kár összegét, azaz a 80 koronát alperes terhére, mert