Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. IX. kötet 1904-1905 (Budapest, 1906)

476 Kolozsvári kir. Ítélőtábla. így felperest e szerződésből kifolyólag a kárkövetelési jog úgy 1904. évre, mint 1905. évre egyaránt megilleti: 1904. évre vonatkozó kártérítési keresetével elutasította. 536. A tényállás szerint a peres felek között létrejött adás-vevés folytán alperesek a szászrégeni állomáson átadandólag öt waggon alma szállítására kötelezték magukat s az A) alatti szerint a szállítás megkezdési időpontja 1903 szeptember hó 25-ére tűzetett. A teljesítés ideje tehát határozottan ki nem köttetvén, a teljesítésre megállapított kezdő időpont elteltével a K. T. 327. §-ának rendelkezéséhez képest a felek bármelyike bármely időben követe hette, illetve eszközölhette a teljesítést. Nem vitás a felek között s a felebbezési bíróság is tényként megállapította, hogy az alperesek által IV. alatt csatolt sürgöny tartalmából kitetszően felperes az árú átadása, illetve átvételére 1903 szeptember hó 28-át tűzte ki, köteles volt ennélfogva ezen időpontban az átadás, illetve teljesítés helyén, Szászrégenben megjelenni, a mit azonban elmulasztott, sőt alpereseknek 2. alatt csatolt, 1903 szeptember hó 29-én feladott teljesítésre felhívó sürgönyére sem válaszolt. Ebből kétségtelen, hogy felpereseket az ügylet teljesítése körül késedelem terheli s e késedelmüket az a körülmény, hogy 1903 szeptember 30-án a délelőtti órákban a teljesítés helyére megbízottat küldtek, már nem mentheti. A K. T. 354. §-ában érintett értesítés arra a félre nézve lévén kötelező, a ki a K. T. 352. vagy 353. §-aiban biztosított vagylagos jogok valamelyikét érvényesíteni kívánja, alperesek akkor, a mikor ismételten is kijelentették, hogy a szerződéstől egyszerűen elállóitok, felpereseket értesíteni nem tartoztak. A K. T. 351. §-ában jelzett eljárás pedig csak joga, de nem egyúttal kötelessége lévén az eladónak: leiperesek a K. T. 351. és 354. §-aiban foglalt törvényes rendelkezések megsértése miatt jogosan nem panaszolhatnak. Ezek szerint a felebbezési bíróság nem sértvén jogszabályt, hanem a törvény rendelkezését megfelelően alkalmazván akkor, a mikor felpereseknek szerződésszegését megállapította, nem sértett jogszabályt, hanem törvényesen itélt akkor is, a mikor felpereseket a foglaló kétszerese iránti követelésükkel elutasította. Kérdés tárgyát már csak az képezheti, hogy alperesek a kapott 500 koronát megtartani jogosítottak-e? Ebből a szempontból döntő, hogy az 500 korona tényleg foglalót avagy vételárelőleget képe-