Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. IX. kötet 1904-1905 (Budapest, 1906)

Kolozsvári kir. Ítélőtábla. 468 «Válasz» szerint a rn. kir. pénzügyigazgatóság helyt is adott, az engedélyét azonban bizonyos feltételhez, bérfizetéshez kötötte. Tekintettel ennélfogva arra, hogy az általa kézhez vett válaszban foglalt feltétel ellen nem tiltakozott, a feltétel el nem fogadása iránt nem nyilatkozott, de sőt az erdőben levő fát el nem vitette, annak nyomban leendő elszállítása iránt még csak nem is intézkedett, hanem az erdő fáját a válasz kézhez vétele után tovább eladta s a vevőket — J. I. esküvel megerősített tanúvallomása szerint — az irányban is biztosította, hogy az eladott fa 1904. évi márczius hóig az erdőben maradhat, a mely szavatosságot a vevőkkel szemben alperes csak az esetben vállalhatta magára, ha a m. kir. pénzügyigazgatóság feltételét elfogadta. Figyelemmel végül arra, hogy az osztrák polgári törvénykönyv 863. §-a szerint a szerződés megkötésére irányuló akarat nemcsak kifejezetten szavakkal nyilvánítható, hanem oly cselekvények által is, melyekből okszerűen a szerződés megkötésére irányuló akarat következtethető: mindezen körülményeknek a S. E. T. 64. §-a szerinti szabad mérlegelése alapján a királyi Ítélőtábla tényként állapítja meg, hogy peresfelek között bérleti szerződés jött létre és pedig a B) alatti válaszban foglalt feltételek mellett, a mely szerződés értelmében alperes a bérösszeg megfizetéseért a törvényből kifolyóan az esetben is felelős felperessel szemben, ha az erdő fáját tovább eladta is. Mindezeknél fogva a kir. Ítélőtábla úgy találja, hogy a felebbezési bíróság anyagi jogszabályt sértett meg az által, hogy nem állapította meg, miszerint peres felek között bérleti szerződés jött létre, és hogy felperest keresetével egész terjedelmében elutasította. Tekintettel ennélfogva arra, hogy a B) alatti válaszban a m. kir. pénzügyigazgatóság 1903. évi november hó 1-től 1904. évi február hó végéig 340 K helybért állapít meg, a mely bérösszeg nagysága alperes által nem kifogásoltatott, tekintve továbbá, hogy a peresfelek közötti bérleti szerződés csak 1903. évi november hó 1-től 1904. évi február hó végéig kötöttnek tekintendő, mert a bérleti idő végpontjául a válaszban 1904. évi február hó vége jelöltetett meg; innen kezdve felperesnek előbbi törvényes joga éledt föl, a melyet válaszában fenn is tartott és így a szerződésből kifolyóan alperes csak ez időpontig kötelezhető a bérfizetésre, ennélfogva a felülvizsgálati kérelemnek csak részben lehetett helyt adni s a felebbezési bíróság Ítéletének csak az a része volt megváltoztatandó, a mely szerint felperes keresetének