Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. VIII. kötet 1903-1904 (Budapest, 1905)

Budapesti kir. ítélőtábla. 69 A.z elsőbiróság marasztaló ítéletet hozott a következő indokokból: A vasúti üzletszabályzat 64. §-ának rendelkezéseiből kitetszőleg a föladónak a fuvarlevél másodpéldányának fölmutatása mellett joga van a föladó állomás útján az árúk hova szállítására nézve utólagosan rendelkezni, s ez a rendelkezés csak annyiban írásbeli, hogy a • . és 2. alattiaknak megfelelő minta a föladó által aláírandó (6. pont.) Ez a szakasz kifejezetten csak aláírási követelvén, a tartalom a vasút által szóbeli rendelkezéshez képest töltendő ki abban az esetben különösen, a mikor az árú holléte után előzőleg tudakozódni kell és pedig esetleg távirati uton iX. határozati; mert hisz az árú hollétének tudása nélkül a ' . és 2. alattiak ki sem tölthetők. A jelenlegi esetben tehát, a mikor a tényállás 7. pontja szerint azonnali sürgönyi megállítás és Bécsbe küldés rendeltetett, s a sürgöny költségei is megfizettettek, a föladó állomásnak kötelessége lett volna az árúk hollétét sürgönyi uton keresni és az utólagos rendelkezést akként foganatosítani, illetve a '/. és 2. alattiakat kitölteni vagy kitöltetni, hogy az árúk a legközelebbi állomásról Bécsnek irányíttassanak. Minthogy pedig a rendelkezés szeptember 5-én történt, az árúk pedig még 6-án is Budapesten voltak: nyilvánvaló, hogy ha a föladó állomás közege a kötelességszerű gondossággal jár el, az árúk még Budapesten föltartóztathatók és Bécsnek irányíthatók lettek volna. Ebben az esetben tehát a tényállás 4. pontja szerint a fuvardíj 271 K 28 f.-ért tett volna ki. Minthogy pedig az árúk csak Oderbergben tartóztattak föl s onnan irányíttattak Bécsnek, így a felperesnek 650 K 81 f. fuvardíjat, vagyis 379 K 53 f.-rel többet kellett fizetnie. Es minthogy ezt a fuvardíj-többletet nyilván az alperes alkalmazottjának gondatlansága okozta, a vasút pedig alkalmazottjaiért felelős: a fuvartöbblet visszatérítendő. Az 1. alatti tényállás szerint az árú «Bahn restante» adatván föl, a 66. II. póthatározmánya szerint az átvételre a fuvarlevél-másodpéldányának fölmutatója jogosult. Ennek daczára a vasút az árú megérkeztekor azonnal jelentkező s fuvarlevélmásodpéldánynyal igazolt felperesi megbízottnak az árút ki nem adta, mi által 40 K 80 f. kocsi-álláspénz merült föl: miért is ez az összeg is visszafizetendő. Az 1. és 2. alatti tényállás szerint alperes az árúkat tíz nap alatt szállította a rendeltetési állomásra, holott a csengőd—budapest—bécsi útirány csak 352 kmétert tevén ki, erre a távolságra a 63. §. szerint a szállítási idő legföljebb öt nap, s így a szállítási határidő négy nappal elmulasztatott. Minthogy pedig az előadottak szerint a késést nyilván az alperes alkalmazottja okozta, az alkalmazottért pedig a vasút felelős, a vasút kártérítésre köteles (86. §.). Ez a kár pedig a 87. §. szerint a fizetett fuvardíj négytízedrésze s így 93 K 16 f., mely összegnek megfizetésére tehát az alperest kötelezni kellett. (Budapesti VIII—X. ker. kir. járásbíróság 1903 február 5. 1902. Sp. IV. 1905. 11. sz í A felebbezési bíróság: Alperes előadta, hogy a kereseti szállítmányok Oderbergig rovatoltattak. Állította, hogy a szállítmányok a menetrend szerint az utólagos rendelkezés megtétele idején már Budapesten túl