Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. VIII. kötet 1903-1904 (Budapest, 1905)

64 Budapesti kir. ítélőtábla. kárért, mely a fuvarozás ezen módjával járó veszélyből keletkezett)), jóllehet a becsatolt fuvarlevél tartalmának igazolása szerint a fuvarlevél szövegébe az a megállapodás, hogy a felperes által feladott szecska felperes kívánságához képest «Khm» sorozatú kocsiban szállíttassék, fel nem vétetett, a felebbezési biróság az említett szóbeli megállapodásnak mégis joghatályt tulajdonítva, az ügy eldöntésénél az üzletszab. 77. § i. (1) pontjának rendelkezését helytelenül alkalmazta. Ez a panasz alaptalan azért, mert az üzletszab, fent hivatkozott §-ának az a rendelkezése, mely a vonatkozó megállapodásnak a fuvarlevélbe felvételét előírja, nem állapít meg érvényességi kelléket oly értelemben, hogy ennek betartása nélkül maga a megállapodás jogi hatással létrejöttnek nem tekinthető, hanem az nyilvánvalóan csakis a bizonyítás megkönnyítésére szolgálónak tekintendő, már pedig a fenforgó esetben, ahol az ítéletnek a részben felülvizsgálati panaszszal meg nem támadott megállapítása szerint, a megállapodásnak a jelzett értelemben létrejöttét felperes a per során kifejezetten beismerte, a kérdéses megállapodás bizonyításának szüksége elesvén: az a körülmény, hogy az a megállapodás, mely szerint kiköttetett, hogy felperes árúja «Khm» sorozatú — az előrebocsátottak szerint nyitottnak tekintendő —• kocsiban szállíttassék, a vonatkozó fuvarlevél szövegébe fel nem vétetett, a peres felek jogviszonyának elbírálásánál merőben közömbös. Felhozta ugyan felülvizsgálati kérelmében felperes ezenfelül még azt is, hogy annyiban, amennyiben alperes a fuvarozásra használt kocsi ajtóit gondosan el nem zárta és be nem ólmozta, továbbá a mozdony kéményén szikrafogót nem alkalmazott, alperest a fuvarozás körül vétkes gondatlanság terheli, s így az üzletszab. 77. §. általa felhívott 1. (1) pontjában megállapított mentességi okra a kárköveteléssel szemben alperes nem hivatkozhatik; a panaszt ide vonatkozó részében azonban figyelmen kívül kellett hagyni azért; mert a megtámadott Ítélet indokolása, a felvett tárgyalási jegyzőkönyvek, vagy az azokhoz s S. E. T. 160. §. értelmében csatolható valamely irat tartalma nem tanúsítják, hogy felperes a fentebb kiemelt tényeket már a felebbezési eljárásban felhozta volna; már pedig a S. E. T. 197. §. rendelkezése szerint az a panasz, hogy az Ítéletben valamely jogszabály megsértésével voltak tények megállapítva, figyelmen kívül hagyva vagy felhozottaknak tekintve, csak úgy szolgálhat a méltatásnak tárgyául, ha a panasz a jelzett okiratok valamelyike által van bizonyítva; csak a felülvizsgálati kére-