Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. VIII. kötet 1903-1904 (Budapest, 1905)

Budapesti kir. ítélőtábla. aiegállható alappal. Az 1894. évi XXIX. t.-cz. a fogadások közvetítésének módját nem szabályozza, hanem annak 3. §-a csupán azt a rendelkezést tartalmazza, hogy a totalisateur felállítására nézve az engedély kiknek és mily előfeltételek fenforgása mellett adható meg, a miből önként következik, hogy az, a ki a totalisateur felállítására engedélyt nyer, egyúttal megszabhatja azokat a feltételeket is, a melyek mellett a kölcsönös fogadásokat közvetíti; ezek a feltételek pedig a per során harmadik pont alatt bemutatott «Totalisateur szabályokéban foglaltatnak, a melyeknek 1. §-a értelmében a totalisateurre fogadó önként és feltétlenül aláveti magát azoknak a szabályoknak. Ehhez képest a felperes kereseti követelése csak abban az esetben volna jogosnak tekinthető, ha a felperes által igényelt nyereményösszeg kifizetését az alperes a ('Totalisateur szabályok-ban foglalt feltételek ellenére tagadta meg, vagy ha ezeknek a szabályoknak az a feltétele, a melyre alperes a felperes által igényelt összeg kifizetésének megtagadását alapítja, a jó erkölcsökbe, vagy valamely tiltó törvénybe ütköznék, a mi azonban a jelen esetben fenn nem forog. Az elsőbiróság Ítéletében megállapított, a felebbezési bíróság által némi kiegészítéssel magáévá tett és ekként az 1893. évi XVIII. t.-cz. 197. §-a értelmében a felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállás szerint az alperes ellenőrzése alatt Budapesten 1902. évi szeptember hó 30-án megtartott lóverseny alkalmával a «Prince of Wales Handicap» futamban a «Javorina» nevü ló száma mint győztesé a jelző-póznára hivatalosan felvonatott és az ezen lóra eső nyereményeket a totalisateurnél ki is fizették; a verseny befejezése után emelt óvás folytán azonban az elsőnek befutott «Javorina» ló a verseny intézősége által diszkvalifikáltatván, győztesként a másodiknak érkezett és a felperes által fogadott «Arriviste» ló nyilváníttatott. Való ugyan, hogy a harmadik pont alatt becsatolt totalisateur szabályok 3. §-a értelmében a fogadások eldöntése elválaszthatlan a verseny mikénti eldöntésétől, de másrészt azoknak 5. §-a értelmében a nyeremények azonnal kifizettetnek, a mint a győztes ló száma a jelző-póznára hivatalosan felvonatott; az utólag tett óvások, illetve azok eldöntése azonban a nyeremények újabb módosítását nem vonják maguk után. Az ezen utóbbi szakaszban foglalt és sem a jó erkölcsökbe, sem valamely tiltó törvénybe nem ütköző rendelkezésnek megfelelően járt el az alperes akkor, a midőn a felperes által igényelt nyeremény kifizetését megtagadta, minélfogva helyes 3*