Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. VIII. kötet 1903-1904 (Budapest, 1905)

16 Budapesti ,kir. ítélőtábla. ingatlanain is egyetemleges zálogjoggal bekebelezve volt, ezen a balázsfalvi 10. sz. tjkvb. foglalt zálogtárgy elárverezése folytán ebből a zálogtárgyból összes járulékaival együtt kielégítést nyert. Ekként pedig a felperesek tulajdonát képezett ingatlanról a zálogjog törlésének mi sem áll útjában, következéskép abból, hogy az általuk állítólag a zálogjogilag biztosított követelések kielégítésére fordítandó fizetett összeg nem erre fordíttatott, a felpereseket mi kár sem érte, így az idézett jogszabály megsértéséről nem lehet szó, miből folyik, hogy kártérítési igényük sem az elsőrendű, sem harmadrendű alperesek ellen jogos alappal nem bir. A felperesek felülvizsgálati kérelmét ez okból elutasítani kellett, de elutasítandó volt a beavatkozók felülvizsgálati kérelme is. Mert bár az 1893: XVIII. t.-cz. 22. §-ának téves értelmezésével döntött akként a felebbezési bíróság, hogy a beavatkozás a főperben érvényesített kártérítési jogra helyt nem foghat, mert a hivatkozott törvényhely ily megkülönböztetést nem tesz, és így perben érvényesített minden vagyonjogi igényre a beavatkozásnak helye lehet, azonban a beavatkozók a jelen esetben a felperessel szemben az érvényesített jogot maguk részére nem igényelhetik. Az a körülmény, hogy az egyetemleges jelzáloggal biztosított követelés az egyik dologi adóstárs zálogából kielégíttetett, személyes adóstársi viszony fenn nem forgása esetén nem nyújt alapot arra, hogy a másik dologi adóstárs ellen viszkereseti igényt érvényesíthessen, mert csak a személyes egyetemlegességi viszonyra alkalmazható az a jogszabály, hogy az ily adóstársak egymással szemben a követelésnek az egyik által történt kiegyenlítése esetén felelősek, a dologi egyetemlegességre azonban ez a szabály ki nem terjeszthető. Az egyetemlegesen lekötött zálogtárgy tulajdonosának abból, hogy a tulajdonát képező zálogtárgyból a követelés kielégíttetett, viszkereseti igénye csak az adós. ellen lehet, ebből a viszkereseti igényből azonban a felperesek által perelt alapon, a beavatkozók az alperesek ellen, a kikkel jogviszonyban nem álltak, nem érvényesíthetnek kereseti jogot, mert az elsőrendű alperes által a felperesekkel állítólag létesült megállapodás ellenére teljesített fizetés ténye nem oly jogellenes cselekmény, a mely a beavatkozók kártérítési igényét megalapíthatná, így az ő kérelmük alapján a peres kérdést az képezi, hogy az adós által egy más hitelezőnek teljesített fizetés megtámadható-e az alapon, mert a fizetés időpontjában más és pedig egy jelzálogilag biztosított oly tartozás is fennállott, a melynek kiegyenlítésére meg-