Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. VII. kötet 1902-1903 (Budapest, 1904)

Piendszeres tárgymutató. XLIX létrejöttének módozatairól a felettes hatósághoz intézett jelentés közokirat erejével nem bir. B. VI. 7. A közokirat fogalmához. B. VI. 7. Ha a közokirat kelettel, aláírással és pecséttel el van látva, nem állapítható meg ol\an szabálytalanság, a mely miatt az nem birna bizonyító erővel. B. II. 19. A közokirat bizonyító ereje. K. V. 325. A közokirat mérlegelés tárgyává nem tehető, teljes bizonyítékot csak az okiratban tanúsított tények megtörténtére és az okiratban foglalt nyilatkozatok megtételére nézve nyújt; de nem zárja ki a bizonyítást a tartalmával nem ellenkező döntő tények tekintetében. B. VII. 224. Nem létezik oly tiltó jogszabály vagy jogszabályt pótló bírósági gyakorlat, mely a bizonyítás elrendelését oly irányban, hogy közokiratnak a tartalma való, vagy valótlan-e, kizárná. T. III. 688. IV. 709. Közokirat ellenében is lehet bizonyításnak helye. N. III. 474.; Po. II. 1048. Az a körülmény, hogy valamely jogügylet közokiratba foglaltatott, avagy hogy egyébként bizonyíttatott, hogy valamely ügylet alakszerűén, illetve úgy, a mint az külsőleg jelentkezik, tényleg létesíttetett, nem zárja ki annak ellenbizonyítását, hogy a felek jogügyletet komolyan létesíteni nem akartak. B. VI. 105.; T. V. 662. A közjegyzői okirat csak azt bizonyítja, hogy a felek a közjegyző előtt a közokiratba foglalt kijelentéseket tették, de nem bizonyítja azt, hogy ezek a kijelentések a valódi szerződés feltételeit tartalmazták és azzal szemben az álszerződés bizonyítható. N. III. 474.; VII. 555. A közjegyzői okiratra nézve I. Közjegyzői törvény a. is. Magánokirat. Adóslevél. A magánokirat csak akkor felelmegaz 1868: LIV. t.-cz. 167., 168. §§-ai rendelkezéseinek, ha nemcsak külsőleg tünteti fel e §§. kellékeit, hanem tényleg ama körülmények között lett kiállítva, a melyeket az okirat külsőleg feltüntet. Sz. III. 614. Azt, hogy az okiratot előttemező tanuk annak tartalmát ismerjék és hogy azt a kiállítónak megmagyarázzák, az 1868: LIV. t.-cz. 168. §-a csak oly okiratoknál irja elő, a melyek kiállítója sem irni, sem olvasni nem tud. B. IV. 92. Az előttemező tanuknak (1868: LIV. t.-cz. 167. §.) együttes jelenléte szükséges. B. III. 149. A magánokirat alaki kellékei. D. IV. 237.; Ko. VI. 422. Ha a bizonyítékul alkalmazott okiratok tartalma a bizonyítandó tényre nézve egymással ellentétben áll, azok nem képeznek oly törvényes bizonyítékot, a melyhez a bíróság kötve lenne, így szabad mérlegelés tárgya az, hogy a biróság az ellentétes nyilatkozatok közül melyik fogadja el valónak. P. IV. 516. Nem sérti meg a biróság az 1893: XVIII. t.-cz. 73. §-ának szabályát, ha a magánokirat kétes kifejezésének értelmezése czéljából bizonyítékokkal tisztázza azokat a körülményeket, a melyek a felek czélzatára s szándékára világosságot deríthetnek. Gy. IV. 284. Az 1868: LIV. t.-cz. 167. és 168. §-ai szerint kiállított és valódiság tekintetében nem kifogásolt magánokirattal bizonyítva van ugyan, hogy a felek ennek kiállítása alkalmával az abban foglalt azt a nyilatkozatot tették, hogy a vételárat 600 forintban állapították meg, de azzal szemben a felperes bizonyíthatja, hogy az abban feltüntetett vételár nem felel meg a szerződésileg valóban megállapított vételárnak. N. V. 441. Eltekintve attól, hogy nincs oly jogszabály, mely szerint a más által irt és aláirt Térfi : ítélőtáblai határozatok. VII. d