Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. VII. kötet 1902-1903 (Budapest, 1904)

Rendszeres tárgymutató. GIiIX végrehajtást szenvedővel szerződő igénylő fél az átruházási ügylet megkötésekor a foglaltató hitelező követelésének fennállásáról tudomással birt. B. V. 23. 149. VI. 78. 94. 155. VII. 18. íll. 155.; D. II. 273. V. 262. VI. 288.; K. V. 360.; M. II. 684.; N. II. 783.; Po. II. 965. III. 570.; T. IV. 720. VI. 720. 726. 729. oly esetben, midőn az átruházás következtében a hitelező a kielégítési alap elvonásával károsodik, a vevő rosszhiszeműsége alapján még ellenérték adása esetén is jogosítva van az átruházási jogügylet hatályosságát megtámadni. B. 111.45.; X. III. 451.; T. VI. 721. A jogügyletet kötő feleknek egymással rokonságban állása egymagában nem nyújt következtetést a hitelezők kijátszásának szándékára. B. II. 499. III. 134. IV. 320. V. 290.; Gy. III. 304.; T. V. 660. A kijátszási szándék vélelmére nézve I. 4868: LIV. t.-cz. 153. £-át, a bizonyítási teherre nézve 152. §-át. Nem a végrehajtást szenvedővel, hanem harmadik személylyel kötött jogügylet megtámadásánál a hitelezők kijátszására irányuló szándékról csak akkor lehet szó, ha a harmadik személy a dolgokat rosszhiszeműen vagy csak szinleg szerezte és az igénylő ennek tudatában szerezte meg azokat. K. V. 360.; P. VI. 720.; T. VI. 713. Az árverésen való vétel csak akkor hatálytalan a hitelezők irányában, ha a végrehajtató hitelező adatot nyújt arra, hogy az igénylő szinleg szerepelt vevőként és hogy az igénylő és a végrehajtást szenvedett az árverési cselekményt a hitelező kijátszására rendezték. B. IV. 125. A hitelezők kijátszására irányuló szándék, illetve rosszhiszeműség mindkét félnél megkívántatik, a mi az igénylővel szerződő félnél mindenesetre fenforoghat akkor, ha a kérdéses tárgyakat birói árverésen a végrehajtást szenvedő pénzén és nem a maga részére vásárolta meg. P. III. 191.; T. VI. 720. Árverési vételre alapított és a végrehajtást szenvedettnek és nejének birtokában hagyott ingókra irányuló igénykereset alapossága. B. IV. 123.; I). II. 270.; T. V. 660. Nem áll fellétlenül az a jogszabály, hogy az árverési vevő nem lehet rosszhiszemű. Sz. V. 572. Az a körülmény, hogy a tulajdonszerzés árverésen alapul és valamely jogügylet közokiratba foglaltatott, nem zárja ki annak bizonyítását, hogy a felek jogügyletet komolyan létesíteni nem akartak. B. VII. 153. Nem forog fenn a hitelezők kijátszásának szándéka, ha az anya tulajdonát képezett üzleti árúkat az ellene megtartott birói árverésen a rokon a maga pénzén megvette s a kiskorú gyermeknek ajándékozta s a czég a gyámhatóság jóváhagyásával a kiskorúra ruháztatott. B. I. 67. A házastársak közötti vagyonátruházás hatályossága az átruházó hitelezői irányában. I). V. 227. A végrehajtást szenvedő házánál alkalmazott nevelőnő az igény alapjául vett szerzés tekintetében olyan elbírálás alá esik, mint a család tagja, mint ilyennek pedig a vagyonszerzés tekintetében azt is bizonyítania kell, hogy a vételt saját pénzén eszközölte. M. VII. ;J22. Szinlegesség és a hitelezők kijátszásának szándéka igényperben. B. II. 18. IV. 63.; T. V. 655. 660. A hitelező megtámadási jogának a hatálya csak arra terjedhet ki, hogy ő a végrehajtást szenvedő tulajdonának tekintendő ingókból kielégítést nyerhessen. Sz. VI. 672. Ha a hitelező az adósa által követelésének fennállása alatt elajándékozott vagyont végrehajtás alá vette, a foglalás fenntartása czéljáhól az ajándékozási ügyletnek vele