Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. VI. kötet 1901-1902 (Budapest, 1904)

18 Budapesti kir. ítélőtábla. pontja szerint ugyanis, a jogügylet érvényességéhez közjegyzői okirat kívántatik ama szerződéseknél, melyek a házasfelek közti vagyoni viszonyokat szabályozzák, akár a házasság előtt, akár az után köttettek. E szerint a szóbeli egyezség, a melyet a felebbezési bíróság által megállapított tényállás szerint a peres felek különválásuk alkalmával vagyoni viszonyaik szabályozása végett kötöttek, érvényesnek nem tekinthető. Mind a mellett is azonban a felebbezési bíróság ítélete az alább kifejtettek szerint megáll. Az, hogy valamely vagyontárgy a házasfelek egyikének külön vagyona-e? ténykérdést nem képez ugyan, de a jelen esetben annak vizsgálata, hogy a keresetben megjelölt összeg, az előterjesztett adatok alapján, a külön vagyon fogalma alá lenne-e vonható, szükségtelenné vált azért, mert a felebbezési biróság által megállapított tényállás szerint az alperes a felperesnek a keresetben megjelölt összeghez való kizárólagos jogát elismerte s e perben a vagyon jelzett minősége csak a házasfelek egymásközti viszonyában nyert megállapítást. Ha tehát a peres felek részéről kölcsönösen elfoglalt jogi álláspont fogadtatik el alapul, a vitás kérdés eldöntésénél a külön vagyonra vonatkozó anyagi jogszabályok tartandók szem előtt. E jogszabályok szerint pedig a férj a feleség külön vagyonában bekövetkezett kárért akkor felelős, ha azt a feleség kifejezett vagy hallgatag beleegyezésével kezelte, s ha a kár nem véletlenből származik. A felebbezési biróság által megállapított tényállás szerint azonban az alperes a keresetben megjelölt 500 forintot nem kezelte, sőt az őrizete alatt sem állott. Az alperes e szerint a felperes külön vagyonának kezelője nem lévén, ily minőségben nem felelős. A felebbezési biróság által megállapított tényállás szerint azonban a felperes keresetét arra is alapította, hogy az alperes a keresetben megjelölt összeget jogtalanul magához vette és eltulajdonította. Ezzel szemben az alperes azt az álláspontot foglalta el, hogy a polgári per megindítása előtt a vitatott bűncselekmény elkövetését büntető eljárás útján kellett volna megállapítani. Ezt az álláspontot azonban nem lehetett helyesnek elfogadni, mert a jelen perben nem az a döntő, hogy az alperes büntetendő cselekmény útján vette-e magához a kérdéses összeget, hanem az a döntő, hogy birlalatába vette-e azt. Erre nézve azonban a felebbezési biróság ítéleje azt tartalmazza, hogy nem volt megállapítható, hogy az alperes a kérdéses összeget lopás színlelése alatt vagy más módon eltulajdonította. E tényállás alapján tehát nem illeti meg a felperest a keresettel követelt jog; mert az alperessel szemben nem