Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. VI. kötet 1901-1902 (Budapest, 1904)

14 Budapesti kir. ítélőtábla. ményre felajánlott azt a főesküt, hogy a zálogjogilag biztosított követelését az előbbeni tkvi tulajdonos T. J. ki nem fizette, Ítélethozatal előtt a peres felek oly bíróságon kívüli egyezségre léptek, hogy felperes és társa 1896. évi augusztus 31-én tökében 250 frtot, az alperesi képviselők részére bíróilag megállapított költség fejében 37 írt 87 krt: összesen 287 frt 87 krt fizettek alperesnek, alperes pedig a törlési engedélyt kiadta; utóbb a felperes megtalálta az alperes által kiállított B) alatti törlési engedélyt, a melyben az alperes elismeri, hogy a zálogjogilag biztosított 500 frt tökét járulékaival együtt, a kérdéses ingatlanoknak előbbeni tulajdonosa: T. J. az alperes kezéhez kifizette; a kereseti követelésre M. S. elismerte a felperesnek egyedüli kereseti igényét. A kir. Ítélőtábla: A tényállás mellett alaptalan alperesnek az a panasza, hogy a felebbezési bíróság anyagi jogszabályt sértett, a mikor alperest, a bíróságon kívül létrejött egyezség alapján felperestől felvett 250 frt tőkének a visszafizetésére kötelezte; mert habár téves is a felebbezési bíróságnak az a kijelentése, hogy felperes ezt az összeget tartozatlanul fizette, a mennyiben a tartozatlan fizetésnek főeleme: a tévedés jelen esetben ki van zárva, mert hisz felperes kereseti előadása szerint is biztos tudatában annak, hogy a jelzálogi követelést tkvi jogelődje T. J. már kifizette alperesnek, mégis fizetett; de mert általánosan elfogadott jogszabály az, hogy a szolgáltatás visszakövetelhető, ha annak jogi alapja utóbb megszűnik, már pedig jelen esetben az időtől fogva, a mikor alperes a B) alatti törlési engedély megtekintése után tudatára jött annak, hogy jelzálogi követelését T. J. még 1871. évi október 20-án kifizette, megszűnt annak a jogi alapja, hogy a bíróságon kívül létrejött egyezség alapján felvett 250 frt tőkét megtarthassa. — Ez indokok alapján tehát a 250 frt tőke tekintetében alperest felülvizsgálati kérelmével elutasítani kellett, és pedig ennek a tőkének 10 frtot tevő ama része tekintetében, a melyet alperes az ügyvédjének perenkívüli költségeire a 250 írtból önként kifizetett; mert ez az önként teljesített fizetés a felperes terhére nem róható. — De részben alaptalan alperesnek a 250 frt tőke után megítélt késedelmi kamat tekintetében felhozott panasza is ; mert felperest a 250 frt, után 1900. évi január 26-tól járó 5 o/0 késedelmi kamat megilleti; mert a jogalap nélkül gazdagodó, a felvett összegnek hasznát csak az ideig élvezheti, a mikor tudatára jött annak, hogy a részére teljesített szolgáltatást jogalap nélkül vette fel, már pedig jelen esetben felperes az 1900. évi január 26-án tartott tárgyaláskor becsatolta az 1871. évi október 20-án alperes által kiállított törlési nyilatkozatot, a mikor tehát már tudta azt, hogy a 250 frt tőkét jog-