Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. VI. kötet 1901-1902 (Budapest, 1904)

8 Budapesti kir. ítélőtábla. ság tényként azt is megállapította, hogy a butormegrendelést I. r. alperes részére anyja H. K. tette, a vételár kifizetését is ez ígérte, sőt fizetést is ez teljesített: ellenben I. r. alperes a bútorokat még nem rendelte és csakis a megrendelést irta alá felperes könyvében, egyébként azonban nagykorúsága elértével sem tett bármely kijelentést se,a szerződés jóváhagyású tekintetében. Azl a jogkérdést, hogy valamely jogügyletnél ténykedő egyének közül kik tekintessenek szerződő feleknek, a résztvevőknek akaratuk irányára visszavezethető teiiveiből kell eldönteni. A felperesnek és H. K.-nak a felebbezési bíróság által megállapított ténykedése pedig mi kétséget sem hagy fenn arra nézve, hogy e kettő közt jött létre a megegyezés a tekintetben, hogy felperes a H. K. által megrendelt bútorokat, a kölcsönösen megállapított és ez által fizetett, illetve fizetendő vételár ellenében I. r. alperesre átruházza, felperes és EL K. közt tehát nem ez utóbbi által mint gyám által gyánioltja nevében és részére, hanem felperes és H. K. mint közvetlen szerződő telek között egy 3-ik személy az I. i'. alperes javára kötött vételügylet létesült, a mely vétel a közvetlen szerződő felekre és pedig felperesre, a bútoroknak a kedvezményezett 3-ik személy részére való szállítás, H. K.-ra pedig a vételár kifizetésének kötelezettségével járt, ellenben abból I. r. alperes a közvetlen vevő H. K. révén csak jogot nyert arra, hogy a részére vett bútorok felperes által neki szolgáltassanak ki, ellenben abból a vételből reá a felperessel szemben mi kötelem sem hárult. A harmadik személy javára kötött jogügyletre vonatkozó anyagi jogszabályok tekintetbevétele mellett tehát felperes és I. r. alperes egymással oly kötelmi viszonyba, melyből felperes ezen alperes ellen bármi követelést érvényesíthetne, nem jővén : a felebbezési bíróság az anyagi jogszabályok megsértése nélkül utasította el felperest keresetével annál is inkább, mert egymagában az a körülmény, hogy I. r. alperes, mint a javára vásárolt bútorok kiválasztásánál érdekelt, a megrendelést felperes könyveiben saját aláírásával ellátta, a felperes javára oly jogalkotó tényt nem képez, a mi I. r. alperesnek a vételár fizetésére való kötelezettségét vonhatná maga után. 6. Az atya a kiskorú (egyéves önkéntes) fia részéről megrendelt katonai leiszerelés áráért felelős. Ténykérdés az árúczikkek szükségessége. (1901 október 11. 1901. I. G. 162. sz. a.