Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. VI. kötet 1901-1902 (Budapest, 1904)

2 Budapesti kir. Ítélőtábla. kezelésére nézve az egyes törvényhatóságokban divatozó gyakorlatot, az árvaügy országos és végleges rendezéséig fentartotta. A hivatkozott törvényszakasz alapján alkotott és fentebb érintett rendszabály, a minden egyes község által továbbra is kezelendő úgy ingó, mint ingatlan árvavagyonért, a kezeléssel megbízott tisztviselő és az illető község jótállását és felelősségét elvben kimondja ugyan, de a felelősség együttességére, illetőleg sorrendjére nézve semminémű intézkedést nem tartalmaz ; ellenben az érintett rendszabály alapjául szolgált 1870. évi 42. t.-cz. 73. §-a kifejezetten akként rendelkezik, hogy a tisztviselőt terheli annak a kárnak a megtérítése, melyet akár cselekvés, akár mulasztás által szándékosan vagy vétkes gondatlanságból harmadik személyeknek okoz, míg annak a törvénynek 75. §-a meghatározza azt is, hogy a kár megtérítéseért a törvényhatóság pénztára csak abban az esetben felelős, ha a károsult az elmarasztalt tisztviselő vagyontalansága miatt kielégítést nem nyerhetne. Hasonló intézkedéseket tartalmaznak, azaz a fokozatos felelősség elvét állapítják meg az 1871. évi 18. t.-cz. 87—89. §-ai is. — Minthogy pedig a felebbezési bíróság a S. E. 197. §-a értelmében, a felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényként megállapította azt, hogy a károkozással állítólag terhelt községi közgyám, a kereseti összeget jóval meghaladó vagyon hátrahagyásával halt el, felperesek azonban annak örököseit perbe nem vonták, hanem keresetüket kizárólag alperes község ellen indították: ennélfogva a fentebb hivatkozott törvényes rendelkezéseknek megfelelőleg járt el a felebbezési bíróság akkor, a midőn az alperes községnek felelősségét még ezúttal nem állapította meg; mihez képest felpereseket alaptalan felülvizsgálati kérelmükkel elutasítani kellett. 2. Jogerős sorrendi végzés alapján már kielégített követelésre felvett összeg visszatérítése. — Felperesség ebben a perben. —- A marasztalásnak a végrehajtási tömeg javára letétbe helyezésre kell szólani. A váltómegtartási jog fogalmához. (1901 szeptember 5. 1901. I. G. 108. sz. a ) A kir. Ítélőtábla: A felebbezési bíróság Ítéletében tényállásként az van megállapítva, hogy alperesnek a B. L.-né ellen fennállott annak a 2940 frt tőkéből és járulékaiból álló követelése után, a mely