Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. V. kötet 1900-1901 (Budapest, 1902)

Rendszeres tárgymutató. XLV végrehajtást szenvedő feleségétől szerezte meg, a felperes, mint közeli rokon, szerzésének jóhiszeműségét magában véve mes nem állapítja. K. 360. 40 i. Magában véve sem abból a körülményből, hogy az igénylő az igényelt ingókai az árverés után a végrehajtást szenvedő birtokában hagyta, sem pedig abból, hogy a végrehajtást szenvedő nem jelentette ki azt, hogy az igényelt ingókat az igénylő nevében birlalja, még szükségképen nem következik, hogy a végrehajtást szenvedő ezeket az ingókat tulajdonul megszerezte. T. 660. 690. Az igénylőnek a végrehajtást szenvedővel való rokoni viszonya az árverésen vétel színlelt és a hitelezők kijátszására irányuló voltának megállapítására nem alkalmas. T. 660. 690. Nincsen olyan jogszabály, hogy a közelrokonok közti vagyonátruházás már önmagában véve színlelt vagy a hitelezők kijátszására irányult. Gy. 290. 353. Az igénylő kimutatván a tulajdonjog megszerzését, az igényelt ingók tulajdonosának tekintendő mindaddig, míg nem bizonyíttatik, hogy tulajdonjoga megszűnt és hogy azt a végrehajtást szenvedő szerezte meg, erre nézve a bizonyítás terhe nem a felpereseket, hanem a végrehajtató alperest illeti. T. 660. 690. A közeli rokonok között létezett oly átruházási jogügyleteknél, melyek által a hitelező elől a kielégítési alap elvonatik, az a vélelem áll fenn, hogy a szerző fél az adósnak kijátszási szándékáról tudomással birt s ennek folytán az ezekre a jogügyletekre alapított igényét a hitelezők ellenében csak abban az esetben érvényesítheti sikerrel, ha oly körülményeket mutat ki, melyekkel igazolva van, hogy az adósnak a hitelezők megkárosítására irányuló szándékáról tudomással nem birt. K. 360. 404. Az igénylő és a végrehajtást szenvedett között való rokonság vagy sógorság közeli voltától függ az, hogy kit terhel a bizonyítás abban az irányban, hogy volt-e az igénylőnek tudomása a szerződés kötésekor annak a hitelezőket megkárosító voltáról és az erre irányuló szándékról. Sz. 590. 644. Bizonyítási teher a kijátszási szándék tekintetében. B. 23. 44. Szemben azzal, hogy a lefoglalt ingók a végrehajtást szenvedett lakásán és ennek használatában találtattak, közömbös az, hogy a végrehajtás színhelyéül szolgáló lakás bérét a felperes fizette-e ? D. 262. 321. Minthogy abban az esetben, a mikor a végrehajtást szenvedő adós a kielégítési alapot a hitelező elől elvonja és azt ellenérték nélkül másra ruházza át, ha a szerző fél a végrehajtást szenvedőnek közeli rokona, fennáll a bírói gyakorlat által elfogadott az a vélelem, hogy a jogügylet a hitelező jogos igényeinek kijátszására irányul, a minél fogva az ily jogügyletnek a végrehajtató hitelezővel szemben az anyagi jogszabályok szerint joghatály nem tulajdoníttathatik. B. 149. 232. A nagybátya is oly közel rokon, a kiről vélelmezendő, hogy a végrehajtást szenvedettnek az ingók eladásánál a hitelezők kijátszására irányuló szándékáról tudomással birt. I). 262. 321. Az igényper tárgyának értéke. L. 1893 : XVIII. t.-cz. 181. §. a.