Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. V. kötet 1900-1901 (Budapest, 1902)

Rendszeres tárgymutató. xvu 73—81. Az okirati bizonyítás. Az állami inségkölcsönről 1859. és 1864. évben a községi elöljáróság tagjainak közreműködésével kiállított és községi pecséttel eílátotl adóslevél az akkori osztrák perrendtartás szerint nem közokirat, B. 12. 22. A marhalevél olyan közokirat, a mely az abban említett marhák tulajdonjogának igazolására alkalmas, ez azonban nem zárja ki annak bebizonyítását, hogy az adásvétel nem a marhalevélben megjelölt eladó és vevő között, hanem az eladó és egy olyan harmadik személy között jöll létre, a ki a marhalevélben vevőként meg nem jelöltetett, 1). 250. 318. Az a körülmény, hogy valamely jogügylet közokiratba foglaltatott, avagy, hogy egyébként bizonyíttalott, hogy valamely ügylet alakszerűén, illetve úgy. a mint az külsőleg jelentkezik, tényleg létesíttetett, nem zárja ki annak ellenbizonyítását, hogy a felek jogügyletet komolyan létesíteni nem akartak. T. 662. 691. A közokirat bizonyító ereje. K. 325. 382. Az 1868 : LJV. t.-cz. 167. és 168. §-ai szerint kiállított és valódiság tekintetében nem kifogásolt magánokirattal bizonyítva van ugyan, hogy a felek ennek kiállítása alkalmával az abban foglalt azt a nyilatkozatot tették, hogy a vételárat 600 írtban állapították meg, de azzal szemben a felperes bizonyíthatja, hogy az abban feltüntetett vételár nem felel meg a szerződésileg valóban megállapított vételárnak. N. 441. 501. Bizonyítás teljes hitelű magánokirattal szemben. Po. 515. 560. Eltekintve attól, hogy nincs oly jogszabály, mely szerint a más által irt és aláirt okirat tartalmának valótlanságát az okirat írására megbizást adó fél bizonyítani tartoznék akkor, mikor annak akaratával való megegyezését nem ismeri el, az állítólag megbízásból irt okirat az ellen, kinek állítólagos megbízásából Íratott, bizonyítékul csak annyiban szolgál, a mennyiben az okiratra hivatkozó fél úgy a megbízás tényét, mint azt, hoev az okirat a megbízás értelmében lelt szerkesztve, bebizonyítja. B. 136. 220. A mennyiben a fél névaláírásán kívül egyebet sem írni, sem olvasni nem tud, az A) alatti okirat az 1868 : LIV. t.-cz. 167. c) pontjának sem felel meg s ezért ez esetben az 1893 : XVIII. t.-cz. 77. §-ának rendelkezése sem alkalmazható. B. 02. 186. Az okirat tartalma az annak kiállítása idejében hatályban levő törvények szerint bírálandó meg. B. 12. 22. Feloldás az okiratban előforduló beszúrások tisztába hozatala czéljából. P. 470. 534. Az okiraioknak az ellenféllel közlése. B. 165. 247. A kereskedelmi könyvek bizonyító ereje. B. 6. 9. Az okiratok értelmezésére vonatkozó határozatokai I. a Magánjogban Szerződések cz. a. Térfi : ítélőtáblai határozatok. V. b