Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. III. kötet 1898-1899 (Budapest, 1900)

7:> ság által megállapított tényállás a S. E. T. 197. §-a szerint sikerrel csak azon az alapon támadható meg felülvizsgálattal, ha az jog­szabály megsértésével állapíttatott meg, II. rendű alperes azonban felülvizsgálati kérelmében semmi oly alaki jogszabályt sem jelöl meg, a mit a felebbezési bíróság a bizonyítékok szabad mérlegelése mellett a 64. §. értelmében is szem előtt tartani tartozott, s amelyeknek meg­sértése vagy helytelen alkalmazása a felebbezési bíróság ítéletében megállapított tényállásnak felülvizsgálattal való sikeres megtáma­dására a S. E. T. 197. §-a szerint egyedüli alapul szolgálhatna; H. rendű alperesnek ide vonatkozólag felhozott, de sem a tárgyalási jegyzőkönyv, sem annak mellékleteivel nem támogatott az a pana­sza tehát, hogy a felebbezési bíróság által megállapított tényállás a felmerült bizonyítékokkal ellentétben állana, figyelembe vehető nem volt. A mi II. rendű alperesnek a S. E. T. 185. §. a) pontjára alapí­tott panaszát illeti, a felülvizsgálati bíróság ezt sem találta alapos­nak, mert a felebbezési bíróság ítéletében foglalt és a S. E. T. 197. §-a szerint a felülvizsgálatnál is irányadó tényállás szerint II. rendű alperes 1897. évi ápril végén, a mikor I. rendű alperes a bérlemény tárgyát képező helyiségeket felperestől bérbe vette, fel­peresnek azt a kijelentést tévén, hogy I. rendű alperes bérlettarto­zásáért a készfizető kezességet elvállalja, tekintve, hogy a bírói gyakorlatban elfogadott anyagi jogszabályt képez, hogy a sem határ­időhöz, sem egyéb feltételhez nem kötött kezesség, mint korlátlanul élvállalt kötelezettség, mindaddig fennáll, míg a főadós kötelezett­sége meg nem szűnik, hogy továbbá jogszabály az is, hogy a kész­fizetői jótállás hatálya mindaddig tart, míg az joghatálylyal vissza nem vonatik, e jogszabály alkalmazása mellett a felebbezési bíróság a fentebbi tényállásból helyesen vonta le azt a jogi következtetést, hogy II. rendű alperesnek, az időszakonkint felmondható jogviszony­ból származó kötelem tekintetében az időtartam meghatározása nél­kül I. rendű alperesért elvállalt és vissza nem vont kezessége az I. rendű alperes és felperes közt létesült bérleti viszony egész tar­tamára, és a főadósnak ama bérleti viszonyból eredő kötelezettsége erejéig teljes hatályában fennáll, következéskép törvényszerűen tette felelőssé a felebbezési bíróság II. rendű alperest mint készfizető kezest a kereseti azon bérhátralékért, melylyel I. rendű alperes fel­peresnek az 1897. évi novembertől 1898. évi áprilisig terjedő félévre adósává vált. A fentebb kifejtetteknél fogva tehát merőben téves I. rendű alperesnek felülvizsgálati kérelmében elfoglalt, de a fentebb

Next

/
Thumbnails
Contents