Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. III. kötet 1898-1899 (Budapest, 1900)

68 tekintve; s e részben bizonyítékul csak a tárgyalási jegyzőkönyv és mellékletei használhatók fel; már pedig, hogy a felebbezési biróság Ítéletében a tényállás helytelenül állapíttatott meg, ezt sem a tárgyalási jegyzőkönyv, sem a felperes által bemutatott okiratok nem bizonyítják; mert ha az utóbbiak szolgáltatnak is adatokat arra, hogy annak idejében az államkormány az 1859. évi inség enyhítésére Temesmegye Ínségbe jutott lakosai s ezek között Babsa község lakosai között is vetőmag és készpénz-segélyt osztatott ki, ezekkel az adatokkal még a keresetnek egyedüli alapját képező A) alatti s illetőleg C) alatti okiratokban foglalt tények valósága, vagyis, hogy a Babsa község lakosai között állítólag kiosztott gabona-kölcsönben az alperesek részesültek s ezért fizetési kötelezettséget ugyanazok vállaltak volna, meg nem állapítható. Minthogy pedig a felebbezési biróság a s. e. t. 78. §-a értelmében az okirat aláírásának valódisága bizonyítása tekintetében szakértők meghallgatásához kötve nem lévén, azt szabadon Ítélhette meg, és minthogy a királyi törvényszék ítéletében, a s. e. t. 197. §-a értelmében a felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényként van megállapítva, hogy a C) alatti okiratot nem az alperesek látták el kézjegyükkel, és részletfizetést nem ők teljesítettek, ebből, a s. e. t. 64. és 99. §§. rendelkezéseinek megfelelő indokolással megállapított tényállásból következtetve, a felebbezési biróság helyesen mondotta ki, hogy az alpereseket fizetési kötelezettség nem terheli, mert jogszabály: hogy senki sem kötelezhető arra, a mire őt törvény, vagy személyes felelőssége nem kötelezi. De nem alkalmazta helytelenül a felebbezési biróság a C) alatti okiratra, az 1859-ik évben érvényben volt osztrák prts. 117. és 123. §§-ait sem, mert általánosan elfogadott jogszabály, hogy az okirat tartalma az annak kiállítása idejében érvényben levő törvények szerint bírálandó meg; a C) alatti okirat pedig az osztrák pptr. 117. és 118. §§-ai rendelkezéseinek a megállapított tényállás szerint meg nem felelvén, a felebbezési biróság helyesen mondotta ki, hogy az, az abban feltüntetett személyek ellenében bizonyító erővel nem bír; de nem tekintethetik az az osztrák ppts. 114. §-ában meghatározott közokiratnak sem, mert az azt előttemező községi előljárósági tagoknak az a ténye, hogy a község egyes lakosai által állítólag vállalt kötelezettséget hivatalos minőségükben tanúsítják, ezt az okiratot közokirattá nem minősíti, és nem menti fel a felperest — a bizonyítás általános elvein alapuló — ama kötelezettsége alól, hogy a megtámadott okirat valódiságát bizonyítsa, mert