Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. III. kötet 1898-1899 (Budapest, 1900)

52 ha a kártalanítás kérdése egyezségileg nem rendeztetik, vagy ha az érdekeltek a közigazgatási hatóságnak a kártalanításra vonatkozó határozatában meg nem nyugosznak, van helye az 1881 : XLI. t.-czikkben meghatározott kisajátítási, illetve kártalanítási eljárásnak, a melynek foganatosítására a most idézett törvény 43. §-a értelmében az a kir. törvényszék illetékes, a mely a kisajátítandó ingatlanok birtokbiróságát képezi. A hatáskörnek a törvény által ekként szabatosan történt meghatározásából önként következik az, hogy a vizi szolgalommal terhelt ingatlan tulajdonosa a vizí mű engedélyezéséből, vagy annak létesítéséből származott sérelmeit a közigazgatási hatóság előtt orvosolhatj cl CS cl kártalanítása iránti igényét is ott tartozik bejelenteni s ebben a tekintetben csak azután van helye birói eljárásnak, ha a földbirtokos a közigazgatási hatóságnak a kártalanítás kérdésében hozott határozatát magára nézve sérelmesnek találja. Minthogy tehát a kártalanítás vagy kártérítés előfeltételeit ilyen esetekben a közigazgatási hatóság állapítja meg, s a kártalanítás eszközlése a közigazgatási hatáság eljárásának befejezése után sem a sommás bíróság, hanem a kir. törvényszék hatáskörébe tartozik : a kir. Ítélőtábla a birói hatáskör ellen tett kifogást az 1893 : XVIII. t.-cz. 27. §-ának 1. és 2. pontja alapján indokoltnak találta. Nem változtat a helyzeten az sem, hogy a felperes a vízjogi törvény 61. §-ának megfelelően felszámított kárkövetelése helyett most már csak az elvont, helyesen elmaradt haszon megítélését kéri, mert keresetének jogalapja változatlanul maradt s az a kérdés, hogy a felperes, mint a vizi szolgalommal terhelt ingatlan tulajdonosa, jogosítva van-e kártalanítás czimén a vízi mű által fedett ingatlanainak az elmaradt hasznát követelni, szintén csak a fentebb megjelölt előfeltételek után a kir. törvényszék előtt indítható kártalanítási eljárás után oldható meg, annál is inkább, mert a felperes keresetének módosításával elállván attól, hogy a vízmű czéljaira elfoglalt ingatlanaira vonatkozólag birtokjogát érvényesítse, azon czimen, hogy a kérdéses ingatlanoknak a telekkönyvek szerint ő a tulajdonosa, az elvont hasznokat, mint a birtok jutalékát a kártalanítási eljárás keretén kívül per útján követelni joga nincs. Ennélfogva az alperes által előterjesztett pergátló kifogásnak helyt adni és ennek következtében az 1893 : XVIII. t.-czikknek a 208. §. szerint a felülvizsgálati eljárásban is alkalmazandó 153. §-a értelmében a felebbezési biróság ítéletének feloldásával a pert megszüntetni és a felperest az idézett törvény 204., illetve 168. §-a értelmében