Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. III. kötet 1898-1899 (Budapest, 1900)

19 hogy a felperesek ingóságait azok lakásából az alperes atyja rakatta ki és hogy a felperesek kirakott ingóságai mintegy három hétig őriztettek az alperesnél s a kocsiszinben és a pinczében voltak elhelyezve. Az előadott körülmények figyelembe vételével pedig a felperesek által vitatott kár akkor is keletkezhetett, mikor a felperesek ingóságai a lakásból kirakattak, vagyis előbb, mintsem a felperesek a helyszinén megjelentek; továbbá keletkezhetett a kár azután is, mikor már a kérdéses ingóságok az alperes őrizetében voltak. Ezek szerint a fenforgó esetben az ügy érdemének megbirálásánál döntő ténykörülményt képeznek a következők, u. m. hogy a kár mikor és mily tények folytán következett be. Abban a tényállásban azonban, a mi a felebbezési biróság Ítéletének alapjául szolgált, a jelzett ténykörülmények megállapítva nincsenek. A felebbezési biróság ugyanis a kilakoltatást csak abból a szempontból bírálta meg, hogy az jogos, vagy jogellenes volt-e ? Ez azonban a jelen per eldöntésénél súlylyal nem bír; mert bármelyik eset forgott is fenn, az alperes felelősséggel tartozik akkor, ha a kár az ingóságok kirakásánál következett be, s ha a kirakás nem a kellő gondossággal történt. Továbbá a fentebb előadottakból kitűnik, hogy a felebbezési biróság ítéletének alapjául szolgáló tényállásban nemcsak a felpereseknek, hanem az alperesnek is van oly ténye megállapítva, a mi a kár okául szolgálhat, de nincs megállapítva, hogy a kár mikor következett be, ennek hiánya miatt pedig meg nem állapítható, hogy a felebbezési biróság részéről megállapított tények közül melyik az, a mely a bekövetkezettnek állított kárral okozatos összefüggésben áll. Az előadottak szerint tehát a felebbezési biróság által megállapított tényállás nem alkalmas arra, hogy annak alapján az ügy érdemében ítéletet hozni lehessen. De nem szolgálhat az említett tényállás az érdemleges Ítélet meghozatalának alapjául még azért sem, mert abban nincs megállapítva, hogy való-e, vagy sem a felpereseknek az az állítása, hogy kárt szenvedtek az által, hogy kirakott ingóságaik részben elvesztek, részben megromlottak. A felebbezési biróság ugyanis ítéletének indokolásából kivehetőleg nem fogadta el az elsőbíróság által megállapított tényállásnak azt a részét, a mely szerint a kár fenforgása megállapíttatott. Az A) alatti jegyzék 1—2. tételei alatt megjelölt tárgyakra, u. m. egy bőrpénzestárczára 63 frttal s egy női aranyórára sodrott aranylánczczal, a felebbezési biróság azt állapította meg, hogy azok a felpereseknél tartózkodó R. S.-nak adattak át s e megállapítást Gs. J. és neje tanuk vallomásaira alapíTérfi : ítélőtáblai határozatok. III.] 4