Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. III. kötet 1898-1899 (Budapest, 1900)

46 pitja meg, hogy általánosan követett helyi szokás nem létezik, az, hogy egyes ipartestületek, jelesül az esztergályos ipartestület békéltető bizottsága ilyen esetekben úgy a tandijat, mint az élelmezési kárpótlást meg szokta Ítélni, kötelező jogszabálynak már azért sem fogadható el, mert határozata az ipartörvény 141. §-a értelmében végleges hatálylyal nem bir. Magából az ipartörvényből jelesül annak 74. §-ából pedig az következtethető, hogy az iparos akkor sem követelhet a betöltött tanídőre és még egy félévre járó tandijnál egyéb kárpótlást, ha a tanviszony felbontását a tanoncz okozta. Az idézett törvényszakasz ugyanis határozottan azt tartalmazza, hogy az iparost abban az esetben kárpótlásul félévi tandij illeti, másnemű kárpótlásra a törvényben még csak utalás sem történik, e kárpótlás pedig nem csupán a tanításért, hanem a tanviszony felbontásáért rendeltetik, míg ellenben abban az esetben, ha az iparos adott okot a tanviszony megszüntetésére, ugyanez a törvényszakasz azt rendeli, hogy az iparos legalább is a más iparoshoz beszegődtetés költségét viseli, de e mellett utalást is foglal magában az ezenfelül törvény vagy szerződés értelmében még járó kárpótlásra. Abból, hogy ez utóbbi esetben a másnemű kárpótlásra utalás történik, az elébbi esetben pedig másnemű kárpótlás nem említtetik, következtetés vonható arra, hogy a törvény a tanoncz szerződésszegése esetében a tandíjon kívül egyéb kárpótlást nyújtani nem akart. Míg ellenben az ipartörvény 176. §-ának rendelkezése az iparosok és tanonczok, segédek vagy munkások között a munka- vagy tanviszony megszűnéséből származó, tehát többrendbeli kártérítési követelésekre vonatkozván, e §-ban a többes szám használata egyáltalán nem nyújt alapot annak a feltevésére, mintha az iparost tanoncza ellenében több rendbeli czímeken illetné a tanviszony megszüntetése okából kártérítés. E szerint kárpótlásul az összeg tekintetében nem kifogásolt tandij helyesen állapíttatott meg, annál inkább, mert a tanonczszerződés mint űrlap sem tartalmazott a tanviszony megszüntetése esetére a kárpótlásra vonatkozó rendelkezéseket; de ha tartalmazott volna is, azok áthúzásából nem a kárpótlásról való lemondás, hanem az volna következtethető, hogy a szerződő felek e részben magukat a törvény általános határozatainak vetették alá.