Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. III. kötet 1898-1899 (Budapest, 1900)

ugyan a bíróságnak azt, hogy a bizonyítékokat szabadon mérlegelhesse, de e mellett feladatává teszi a bíróságnak, hogy valamely tényállítás valóságát, vagy valótlanságát a tárgyalás és bizonyítás egész tartalmának szorgos méltatása alapján Ítélje meg és Ítéletének indokaiban tüzetesen adja elő azokat az okokat, a melyek meggyőződését előidézték s a melyek miatt valamely bizonyítást elégtelennek tartott, vagy a fél által ajánlott bizonyítást mellőzte; nem gyakorolható tehát a bizonyítékok szabad mérlegelése akként, hogy a bíróság a tárgyalások adataiból és a bizonyítékok közül azok egy részét kiszakítva Ítéletet hozhasson a nélkül, hogy indokolná a tárgyalás és bizonyításfelvétel többi részének mellőzését. A felebbezési bíróság pedig azt a különben is bizonytalan tényállást, hogy a felmondás nyolcz vagy tizennégy napra megtörtént és hogy ezt a felperes elfogadta, az Ítélet indokai szerint egyes alperesi tanuknak a vallomása és I. r. alperesnek a törvényes figyelmeztetés után tett, de esküvel meg nem erősített vallomása alapján állapította meg, és e mellett semmi okát nem adta annak, hogy a többi tanú vallomását s különösen az ugyancsak alperesek által hivatkozott H. L. tanúnak lényeges adatokat tartalmazó vallomását és a felperesnek esküvel is megerősített vallomását miért mellőzte és azzal a kérdéssel sem foglalkozott, hogy az állítólagos felmondás, tekintettel azokra a körül ményekre, a melyek között az a tanuk vallomásaiból megállapíthatólag történt s felperesnek a felmondásra tett nyilatkozatai, jogok és kötelezettségek megállapítására mennyiben szolgáltathatnak elfogadható alapot? A felebbezési bíróság Ítéletének indokolásában észlelt ezek a hiányok annál is inkább szembeötlők, mert a felebbezési bíróság is az elsőfokú bíróság által foganatosított bizonyításfelvétel eredménye alapján hozta meg Ítéletét, az első bíróság pedig ugyanazon bizonyítási eljárás alapján azt állapította meg, hogy a felmondás a felperes részéről el nem fogadtatott, a két bíróság tehát a ténykérdés megállapítását illetőleg egymással ellenkező álláspontra helyezkedett. Mindezeknek az alapján, a kir. Ítélőtábla felperesnek a tényállás megállapítása ellen irányzott felülvizsgálati panaszát indokoltnak találván, tekintettel arra, hogy ebben a perben I. r. alperes ama tényállításának valóságát vagy valótlanságát kell első sorban megállapítani, hogy a felmondás megtörtént és elfogadtatott-e akként, hogy annak jogi hatály tulajdonítható? s az idevonatkozó tényállás megállapítása előtt a per az anyagi jog szempontjából meg nem vizsgálható, mert csak az alperes fent kiemelt tényállításának valót-