Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. III. kötet 1898-1899 (Budapest, 1900)

34 nincs törvényes alapja; mert a felebbezési bíróság által megállapított és e helyütt is irányadónak tekintendő tényállás szerint a felperes az említett évben is szenvedett kárt. A többi panaszpontok pedig olyanok, a melyek visszavezethetők arra az anyagi jogszabályra, hogy a károsultnak az a vagyoni különbözet térítendő meg, a mely vagyonának jelenlegi és ama állapota közt mutatkozik, melyben az a károsítás bekövetkezése nélkül volt volna; ily alapon pedig a kár mennyiségére vonatkozó megállapítás megbirálás tárgyává tehető a fenforgó esetben is, midőn a felebbezési bíróság a kár mennyiségét az 1893 : XVIII. t.-cz. 65. §-a értelmében legjobb belátása szerint állapította meg. Panaszolta ugyanis az alperes azt, hogy a felebbezési bíróság figyelmen kívül hagyta azt a körülményt, hogy a felperes a keresetben megjelölt ingatlant az 1893. évben csak augusztus hóban vette birtokba. Ez a panasz azonban alaptalan ; mert a felebbezési bíróság ítéletének indokolásából kétséget kizáró módon kivehető, hogy éppen a jelzett körülményre tekintettel állapította meg az 1893. évre a kár mennyiségét 10 forintban. További panasza az alperesnek, hogy a kár mennyiségének megállapításánál a környéken általánosan szokásos haszonbéri összegeket kellett volna alapul venni, s ezért helytelenül járt el a felebbezési bíróság, midőn nem a jelzett alapon, hanem a felperes önkényes vallomása alapján állapította meg a kár mennyiségét. Ennek a panasznak sincs azonban törvényes alapja. A felebbezési bíróság ugyanis a kár mennyiségének megállapításánál azt a haszonbéri összeget vette alapul, a mely a felperes ingatlana után a korábbi években fizettetett. Ez az eljárása pedig a fentebb irányadóul elfogadott jogszabálynak megfelel; mert a jelzett alapon a felperest ért vagyoni hátrány pontosabban meghatározható, mint az alperes által ajánlt alapon; az pedig, hogy a felebbezési bíróság a felperes vallomásában említett haszonbéri összeget helyesen tekintette-e bizonyítottnak, mint ténykérdés, felülvizsgálat tárgyává nem tehető. Az előadottak következtében az alperes felülvizsgálati kérelmét, mint alaptalant, el kellett utasítani. A felperes a miatt emelt panaszt, hogy a felebbezési bíróság a kártérítési összegből tévesen vonta le az ingatlan után évenkint fizetendő adót s az ily czimen levont 44 frt 39 krral és kamatával a marasztalási összeget felemelni kérte. A felperes panaszát részben alaposnak tekinteni s felülvizsgálati kérelmének 16 frt 83 kr. kártérítési összegre és kamatára nézve helyet adni kellett, mert a felebbezési bíróság a kárösszeg megállapításánál alapul azt a haszonbért vette, a melytől