Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. III. kötet 1898-1899 (Budapest, 1900)
31 ban egyik irányban sem bír törvényes alappal, mert a felebbezési bíróság a kereseti követelés alapjául szolgáló A) alatti okiratot a határozathozatalnál nem mellőzte, hanem azt az ítélethozatalnál figyelembe vette, midőn valónak fogadta el, hogy a felek az A) alattiban foglalt nyilatkozatot tették, a felebbezési bíróság ítéletében foglalt annak a kijelentésnek pedig, hogy az A) alatti adóslevélben kiköttetett, hogy alperes a tőketartozást 1900. évi február 1-éig teljesen törleszteni köteles és hogy ha alperes emez idő alatt mástól vásárolná a sört és nem felperestől, alperes minden egyes eset után 100 frt bírságot fizet, a felebbezési bíróság maga sem tulajdonította azt az értelmet, hogy alperes magában az okiratban nyíltan és kifejezetten csak a tőkehátralék kifizetéséig kötelezte magát a sörnek felperestől való beszerzésére, hanem eme kijelentést csak arra vonatkoztatta, hogy az adósság kifizetésére nyert halasztás és a sör bevásárl vonatkozó korlátozás határideje összeesik; mert az Ítélet indokai II-ik pontjának kezdetén a felebbezési bíróság azt állapította meg, hogy a vitás kérdés tekintetében a felek között határozott megállapodás nem történt és a felek erre vonatkozó akaratnyilvánítását nem is magából a szerződés szavaiból, hanem a szerződés szövegének értelmezéséből állapítja meg, a mi azonban csupán akkor nyújthatna megtámadásra jogszerű alapot, ha a szerződés minden tekintetben oly határozott és világos rendelkezést tartalmazna, hogy az értelmezés szükségessége ki volna zárva. Minthogy azonban a szerződés csak a tekintetben tartalmaz határozott rendelkezést, hogy alperes adósságának részletekben való törlesztésére 1900. évi január hó végéig halasztást nyert és hogy az azzal egybeeső határidőig alperes arra kötelezte magát, hogy sörszükségletét egyedül felperesnél szerzi be, másrészről a felebbezési bíróság tényként megállapította, hogy alperes adósságát még 1897. év július hóban teljesen kifizette, magában az okiratban nem lévén szabályozva az a kérdés, hogy az adósságnak a kitűzött határidő előtt való lefizetése megszünteti-e a szerződésnek a sör bevásárlására vonatkozó korlátozását, annálfogva a fenforgó esetben a szerződés magyarázatának kétségkívül helye van. Tekintve most már, hogy a szerződések értelmezésénél nem annyira a szavak betűszerinti értelme, mint inkább a felek akarata az irányadó, tekintettel továbbá arra, hogy alperes a hátralékos adósságból minden ujabb sörszállítmány beszerzésekor volt köteles részletfizetést teljesíteni, miből folyólag felperes főérdeke abban állott, hogy addig, míg követelése áll fenn, alperes