Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. III. kötet 1898-1899 (Budapest, 1900)

26 ben nyilvánuló meggyőződésének kimondására vezették, felismerhetők legyenek, vagyis kell, hogy a birói meggyőződés megalkotásánál az összes perbeli adatok számba vétessenek és hogy ennek megtörténte az Ítéletből ki is tűnjék. Már pedig tekintve, hogy I-rendü felperes a per adatai szerint keresete támogatására felhozta azt is, hogy az a gőzmalom és ingatlan, a melyen az igényelt két ló lefoglaltatott, a csatolt iparigazolvány szerint az ő tulajdonát képezte és eként a lovak a foglaláskor az ő birtokában voltak; tekintve továbbá, hogy felperes annak kimutatására, hogy ugyanaz a két ló az ő saját pénzén vett tulajdonát képezi, nemcsak tanukat hivott fel, hanem az ő mint vevő nevére kiállított járlatlevelet is csatolta; a felebbezési bíróság azonban az I. r. felperes által ez irányban felhozott tényállításokat és bizonyítékokat teljesen ügyeimen kívül hagyta a nélkül, hogy ítéletében az azok mellőzésére vonatkozó indokokat felsorolta volna; már pedig a peres kérdés megbirálásánál lényeges a felebbezési bíróság által mellőzött ama tényállítás valóságának vagy valótlanságának megállapítása, hogy az igényelt lovak a foglaláskor az igénylő felperes birtokában voltak-e, ennek megállapításánál pedig figyelembe veendő körülményt képez az is, hogy a kérdéses gőzmalom és istálló, hol a lovak a foglaláskor voltak, kinek képezi tulajdonát, lényeges pedig mindez azért, mert a fennálló anyagi jogszabályok szerint a dolog birtokosa birtoka jogczimét kimutatni nem tartozik és a S. E. T. 64. §-a a törvényes vélelmekre, valamint a bizonyítási teherre vonatkozó szabályokat érintetlenül hagyván, a tulajdon vélelmének fenforgása esetén, a bizonyítási teherre vonatkozó szabályok helyes alkalmazása is előtérbe lép; mert továbbá igényperben a tulajdonnak tényekből vont következtetés utján való megállapítása is helyet foghatván, az I. r. felperes által vitatott, tulajdona támogatására bizonyítékként becsatolt járlatlevelek figyelembevétele vagy figyelmen kívül hagyása is indokolandó lett volna ; mindezeknek mellőzése által tehát a felebbezési bíróság Ítéletében az idézett §-ban körülirt lényeges és az ügy eldöntésére befolyással biró eljárási szabályt sértett meg, úgy hogy e miatt ítélete alaposan felül nem vizsgálható, miért is a felebbezési bíróság Ítélete az I-rendű felperessel szemben az igényelt két lóra nézve érdemileg intézkedő részében az 1893 : XVIII. t.-cz. 185. §. a) és c) pontja és a 204. §. második bekezdése alapján feloldandó és ugyanaz a bíróság a fentebbi rendelkezésnek megfelelő további törvényszerű eljárásra volt utasítandó.