Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. II. kötet 1895-1898 (Budapest, 1899)

226 társaságtól, az iparhatóság határozatával megállapított 581 frt betudásával járandósága fejében összesen 2331 frtot felvett, végre, hogy alperes részvénytársaság az 1896. üzleti ével veszteséggel zárta le. Ez a tényállás a S. E. T. 197. §-a értelmében a felülvizsgálati eljárásnál is irányadó; mert felperes felülvizsgálati kérelmében a most felhozott lényeket meg sem támadta, és mert a felülvizsgálati kérelemben a tényállás tekintetében foglalt az a panasz, hogy a felebbezési bíróság ítéletében a keresettől eltérőleg az a tény is meg volna állapítva, mintha felperes a kereseti 469 frtot az 1896. évi 7 hónapjára nyeremény-jutalék (tantiéme) fejében igényelné, a felebbezési bíróság ítéletével van megezáfolva. A jelzett tényállásból pecli^ a felebbezési bíróság vonatkozó indokainál fogva és tekintettel arra, hogy a netaláni nyeremény-jutalékra (tantiéme) csupán előlegül felvett havonkénti 66 frt 66 krt, 4 hóra összesen 266 frt 64 kr. visszaköveteléséhez szerződésszerű külön kikötés nem kívántatik, továbbá arra tekintettel, hogy a 2 7. alatti okirat értelmezése körül jogszabály meg nem sértetett, helyesen vonta le azt a jogi következtetést, hogy felperes az előlegül (a conto) felvett 266 frt 64 krt nyereménvjutalék czimén meg nem tarthatja, és így ez összeget alperes részvénytársaság felperes fizetésébe beszámítani jogosult, és hogy felperes a felmondási három hóra csak havonkénti 333 frt 33 kr. fizetésre tarthat igényt, de a 199 frt 98 krt levő nyeremény-jutalékra nem. 175. Ténymegállapítás az, hogy a szállított árú a mintának mindenben megfelel-e, vagy nem. (1893: XVIII. t.-cz. 197. §.) Mustra szerinti vétel. (1875:XXXVII. t.-cz. 362. (1897 szeptember 17. 1897. II. G. 61. sz. a.i A kii*. Ítélőtábla : A felebbezési bíróság a tárgyalás és bizonyítás egész tartalmának a S. E. T. 64. §-a értelmében szorgos méltatása mellett és a meggyőződését előidéző okok tüzetes előadásával ténvül megállapította, hogy alperes a kérdésben forgó szíjat oly módon rendelte, hogy a küldendő szíj tökéletesen megfeleljen a 2 7. alatti mintának, és hogy az a szíj, melyet felperes küldött, nem felelt meg mindenben a 2 •/. alatti mintának. E tényállás a S. E. T. 197. §-a értelmében a felülvizsgálati eljárásban is irányadó, mert