Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. II. kötet 1895-1898 (Budapest, 1899)

202 nyítékokra fektette, tanuk kihallgatását kérte, de csak abban az irányban, hogy alperes önként állította ki az A) alatti okiratot, melynek kiállítása körül felperes vele szemben semmiféle lelki kényszert, vagy erőszakot nem alkalmazott és hogy felperes kárát maga alperes tette U)() frtra. Eltekintve attól, hogy ;i benső psychikai kényszer fenn- vagy fenn nem forgása, mint a körülményekből levont jogi, eszmei megállapítás, tanukkal nem is bizonyítható, minthogy azi a körülményt, a mit perujítási keresetében felperes bizonyítani kivanI és a per során bizonyított is, hogy t. i. alperes (inként és erőszak nélkül állította ki az A) okiratot és kötelezte abban magát 400 forint megfizetésére, az iratok szerint az alapperben sem vonta kétségbe alperes és minthogy a kár tekintetében kihallgatott egyetlen tanúnak, felperes jogi képviselőjének, tanúvallomása nem nyújthat arra nézve bizonyítékot, hogy alperes felperesnek kárt okozott, vagy hogy ezt beismerte volna, az pedig, hogy a büntető eljárás beszüntetése esetére felperes kára megtérítése czimén kötelezett alperes 400 frtot megfizetni, alperes az alapperben szintén beismerte és ezek a kérdések kellően tárgyalva és méltatva voltak, felperes a per tárgyára vonatkozó olyan lényeges és új bizonyítékot, a mi az alapperben megállapított tényállást és arra alapított Ítéletet megdönteni alkalmas, egyáltalán nem hozott fel. Nem sértett meg tehát a felebbezési bíróság jogszabályt, midőn felperes perujítási kérelmének helyet nem adott. I5Í). A pályafelvigyázónak mindazon tényeiért, a miket a felügyelete alatt lévő pályatest megóvása érdekében tesz, ha azok által harmadik személyeknek kárt okoz, a kártérítési kötelezettség ezekkel szemben a vasutat terheli. (1898 június 3. 1898. I. G. 91. sz. a.) A kir. Ítélőtábla: Alperes felülvizsgálati kérelmét arra alapítja, hogy a felebbezési bíróság Ítéletében mellőzve azt az anyagi jogszabályt, hogy mindenki csak saját eljárásáért, hibájáért"felelős, állapította meg alperes kártérítési kötelezettségét, mert B. Gy. pályafelvigyázónak a tényeiért alperes kártérítésre nem kötelezhető, a mennyiben a pályafelvigyázónak hatásköre nem terjed ki arra, hogy oly utasítást adhasson, hogy a vizfogó gát keresztül vágás sék. Alpe-