Térfi Gyula (szerk.): A Budapesti királyi ítélőtáblák felülvizsgálati tanácsainak elvi jelentőségű határozatai. II. kötet 1895-1898 (Budapest, 1899)

3 uek, mert a ki kártérítéssel tartozik, első sorban az elébbi állapotot köteles helyreállítani, s a mennyiben ez lehetetlen, azt a vagyoni különbözetet megtéríteni, mely a károsított vagyonában a károsítás által okoztatott; ez a vagyoni különbözet pedig, tekintettel arra, hogy alperesek a szóban forgó ingatlant olyan állapotban tartoztak volna felperesnek kiadni, a minőben az a kereset beadásakor volt, nem egy uj ház felépítésének költségéből, hanem a leégett épület 1887. évi márczius hó 11-én volt értéke és ugyanannak a birtok átadásakor, vagyis 1892. évi május hóban volt értéke közötti különbözetből áll. Midőn tehát a felebbezési bíróság alpereseket egy uj ház felépítési költségében marasztalta, a helyett, hogy a kérdéses épületnek az érintett két időpontban volt értéke közötti különbözetet az 1898: XVIII. t.-cz. 94. §-ának utolsó bekezdéséhez képest, s a mennyiben ekkép lehetséges nem volna, a peres felek által javaslatba hozandó más módon kinyomozta volna, a fentebb kiemelt anyagi jogszabályt mellőzte ; ugyanazért a felülvizsgálati kérelemnek helyet adni, s tekintve, hogy az említett értékkülönbözet ez ideig meg nem állapíttatott s ekként az ügy eldöntésre nem alkalmas, a felebbezési bíróságot ítéletének feloldása mellett megfelelő további eljárásra kellett utasítani. A bíróság felhasználhatja bizonyítékul a jogerőre nem emelkedett bírói határozatnak, valamint olyan pernek adatait is, melyben nem vett részt az a peres fél, a ki ellen a bizonyíték alkalmaztatik. (1893: XVIII. t.-cz. «4. §.) Közjegyző felelőssége a segédje által okozott kárért. (1874: XXXV. t.-cz. 17. 172. §§.; 1886: VII. t.-cz. 4. §.) A közjegyzőnek adott megbízás terjedelme. (1874: XXXV. t.-cz. 56. 108. §§.) (1897 szeptember 16. 1897. I. G. 109. sz. a) A kír. ítélőtábla : Alperes felülvizsgálati kérelmében azt panaszolja, hogy a felebbezési bíróság az Ítéletének egyik alapját képező azt a tényt, mely szerint dr. F. M. a felperesek részére E. K.-tól 3500 frtot vett át, részint egy olyan per bizonyítékai alapján állapította meg, melybe alperes be nem folyt, részint egy olyan 1*