Antalfy Mihály (szerk.): Perjogi döntvénytár Új folyam II. kötet (Budapest, 1949)

Perjogi döntvénytár 57 éspedig annál is inkább, mert az országgyűlés számvevőségi hivatalában nyert közlés szerint azon számvevőség az érintett jogelveknek megfelelően jár el az országgyűlési képviselői illetményre vezetett végrehajtás esetén. Ez indokok alapján a törvényszék az elscbíróság végzését helybenhagyta. Budapesti tszék, 22. Pf. 1.440/1948. — 1948 április 9. 56. (Vht. 1116., 17. §.) Sommás visszahelyezés esetében a végrehajtás után újabb háborítás miatt folytatólagos végrehajtás vagy pénzbírság kiszabása nem rendelhető el. Budapesti tszék, 22. Pf. 3.625/1947. — 1947 október 7. 57. (Vht. 119. §.) A vgh. szenvedő részéről lekötött ingók a hitelezőnek tényleg átadva nem lettek. Ennek folytán nem sérti a Vht. 119. §-ában foglalt jogszabályt az elsőbíróságnak az a döntése, mellyel felfolyamodónak az előnyös sorozás iránti kérelmét elutasította. Indokolás. Iratszerűen állapította meg az elsőbíróság azt a tényállást, hogy >>az 1. alatti zálogszerződésből megállapíthatólag a... (...mint a fejben . . .), mert a szerződés szerint kézizálogul lekötött zálogtárgyak nem voltak kérelmező birtokában, sem pedig olyan —• a végrehajtást szenvedőtől különböző — harmadik személy bírlalatában, aki kérelmező részére és megbízásából birlalta volna azokat. Jelen perenkívüli eljárásban nem állapítható meg, hogy a kézi zálogszerződés érvényes-e, vagy sem, ez a kérdés a perbíróságra tartozik. Annak megállapítása azonban, hogy valamely hitelező előnyös sorozást jogszerűen kérhet-e, oly ténykérdés, amely ebben az eljárásban is eldönthető. Ehhez képest; ha a vonatkozó zálogszerződés maga érvényesnek is volna tekinthető, minthogy az perfektuálva a birtokbaadás tényével nem lett: a végrehajtást szenvedő birtokában talált és elárverezett ingók kézizálog tárgyainak nem tekinthetek. Ezen az alapon tehát előnyös sorozás nem igényelhető és a perreutasítás mellőzésével érdemi döntés hozható. Mindezek alapján az előnyös sorozásra, esetleg perreutasításra irányuló felfolyamodásnak helyt adni nem lehetett. Budapesti tszék, 22. Pf. 143/1948. — 1948 január 15.