Antalfy Mihály (szerk.): Perjogi döntvénytár Új folyam II. kötet (Budapest, 1949)

Perjogi döntvénytár 55 Az ingatlanra megfelelően feljegyeztetett, hogy a cég életbiztosítási díjtartalék állományához tartozik. E feljegyzés folytán az ingatlanra vezetett zárlattal sem lehetne annak jövedelmét igénybevenni. A zárlati intézkedés pedig a végrehajtást szenvedőre kedvezőbb végrehajtási eljárás, tehát a két rendelet célzatával ellentétes magyarázat volna, hogy az ingó módjára való végrehajtás megengedhető a törvény betűszerinti tilalmának hiányában. Ezen túlmenően megállapítja a törvényszék, hogy az ingatlannak díjtartalék jellege a fegyverszüneti, illetőleg a békeszerződéssel nem szűnt volna meg az esetben sem, ha a végrehajtást szenvedett cég meg is szűnt volna, mert a 6.400/1946. M. E. sz. rendelet 1. és 3. §-a szerint — a 10. §-ban foglalt korlátozással — az 1945 január 1. napja előtt belföldön kötött életbiztosítások szerződéses rendelkezései helyett azon rendelet szabályai nyernek alkalmazást, ennek folytán az összes életbiztosítások díj és többletdíj tartalékának fedezetéül szolgáló összes vagyontárgyak ezeknek az életbiztosításoknak közös felértékelési alapjául szolgálnak tekintet nélkül arra, hogy az egyes életbiztosításokat melyik biztosítóval kötötték. Ennek folytán nem helytálló felfolyamodónak a díjtartaléki jelleg megszűnésére alapított felfolyamodási érvelése sem. Azt a körülményt, hogy jogszabályellenesen járt el a végrehajtó akkor, amikor az érintett lakbórkövetéléseket lefoglalta, hivatalból kellett figyelembe venni a bíróságnak, így közömbös az a körülmény, hogy az előterjesztés végrehajtást szenvedő részéről megfelelő határidőben adatott-e be. Ezenkívül ugyané tárgyban megkeresés is érkezett a pénzügyminisztérium V ügyosztályától, mint a biztosító magánvállalatok felügyeleti hatóságától, az előterjesztéssel lényegében hasonló tartalommal, amely elkésettnek nem tekinthető. Az Anker Általános Biztosító Intézet a törvényszék megállapítása szerint a cóghivatal nyilvántartási könyveiben ma is megfelelően nyilván van tartva, így megszűntnek nem tekinthető. Bár éppen a fent hivatkozott 6.400/1946. M. E. sz. rendelet folytán még ha megszűnt volna is időközben a cég, a díjtartalékul lekötött ingatlan egyéb rendelkezés hiányában — amire adat nincs, bármelyik biztosítónál lekötött szerződés átértékelési alapjának fedezetéül szolgálna az ingatlan továbbra is. Az a körülmény, hogy végrehajtató jóhiszemű volt-e vagy rosszhiszemű, az előterjesztési eljárásban figyelembe nem vehető, mert a nyilvánkönyvi feljegyzés mellett a végrehajtató jóhiszeműsége semmiképpen nem annyira nyilvánvaló, — hogy ennek alapján méltányosságból a szabálytalan eljárással — az ellenfélnek okozott költségek viselése alól felmenthető lenne. Mindezek alapján a felfolyamodásnak helyt adni nem lehetett. Budapesti tszék, 22. Pf. 896/1948. — 1948 február 20.