Antalfy Mihály (szerk.): Perjogi döntvénytár Új folyam II. kötet (Budapest, 1949)

Perjogi döntvénytár Az említett ingatlan azon illetőségeinek, amelyek jelenleg harmadik személynek tulajdonát képezik, tulajdonosai a telekkönyvi betéttől kitűnően, előzőleg miután dr. F. T. és R. Lászlóné voltak. így. tehát, bár a határozatbán és megkeresésben — amelyek egyébként az ingatlant a Trt. 122, §-ának megfelelően pontosan megjelöli, tulajdonosként, akik ellen a megkeresés irányul, csak a most nevezettek vannak megjelölve, az Elhagyott Javak Kormánybiztossága a fentebb megjelölt kívánalmaknak eleget tett, és így megkeresése egész terjedelmében való teljesítésének akadálya nincsen. Ezért a törvényszék a rendelkező rész szerint határozott. Budapesti tszék, 21. Pf. 2.72.3/1947 — 1947 július «8. 45, (Trt. 104. §.) Keretbiztosítéki jelzálogjoggal biztosított követelés átértékelten^ való érvényesítése iránt folyamatba tett per feljegyzendő. Indokolás. A kérelmező a per feljegyzését, az 1928. XII. tc. 28. §-ának 2—4. bekezdéseire is utalva, vagyis a pert a követelés átértékelése iránti pernek jelölve meg, kérte : az elsőbíróság a kérelmet elutasítóit*. A követelés átértékelten való érvényesítésében — mint kevesebb — benne foglaltatik a követelés egyszerű, nem átértékelten való érvényesítése is. Ez utóbbi esetben a Jt. 51. §-ára tekintettel, s mivel a már mondottak szerint a kérelmező hitelezői minősége a t. 75. §-ának megfelelően igazolást nyert, nem lehet kétséges a per feljegyzésénk lehetőségére. További eldöntendő kérdés az, hogy az értékelés iránti többletigény tekintetében megvan-e a perfeljegyzés lehetősége. Az 1928 : XII. tc. más viszonylatban ugyan, mint aminőről jelenleg szó van, vagyis nem a pengő-forint, hanem a korona-pengő vonatkozásban, az átértékelés kérdését szabályozta ; létrejöttét pedig a bírói gyakorlatnak széleskörű kialakulása előzte meg, ugyanúgy, ahogyan — eddigi nyomokon* haladva és. Ugyanazon elveket szem előtt tartva, — a legutóbbi években újból kialakult a megfelelő bírói gyakorlat. Ezeket szem előtt tarva^ úgy találta a törvényszék hogy az idézett t.-c. rendelkezései és az azokban megnyilvánuló elvek, ha csak nem olyan rendelkezésekről van szó, amelyek időpontok lerögzítése által vagy más módon bizonyos keretek közé zárt kérdéseket szabályoznak és. így kiterjesztést nem tűrnek, — joghasonlatosság alapján a jelenlegi viszonyokra is alkalmazhatók, illetve ennek nincs törvényes akadálya ; a gazdasági helyzet, az;élet megkívánják azt, hogy addig is, amíg e téren megtörténik a határozott törvényhozási rendelkezés, a bírói gyakorlat áthidalja a hézagokat, és ehhez legközelebbi eszközül kétségtelenül azok a jogszabá-